A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 03.
Általános iskolásként dobogó szívvel vártam az év elejét, az első becsengetést. Találkozást és rácsodálkozást a cimborákra. Minden esztendő Új és régi tantárgyakat, tanárokat hozott. A papír, ceruza és az osztályterem illatában volt valami jól ismert, megtartó. A nyári nagyszülőknél töltött kulináris élvezeteket felváltotta a töpörtyűkrémes, zsíros vagy éppen mézes-vajas kenyér. A meghűlt számtésztás levesek és […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 02.
Mérték és Arány… – A „Mérték és Arány képekben” kifejezés leggyakrabban a vizuális művészetek (festészet, fotózás, építészet) alapvető kompozíciós szabályaira vagy a matematikai arányok szemléltetésére utal. Aranymetszés (Golden Ratio): Az „isteni arányként” is ismert matematikai szabályszerűség, amelyet Leonardo da Vinci vagy Botticelli is előszeretettel használt a képein. Mérték és arány a mai világban hiányzik. A […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 1.
Sértések – A mai nap bővelkedett a kéretlen kritikákban. Minden igyekezetem ellenére, a külvilág úgy rontott rám, mint antilopra az éhes oroszlán. Természetesen olyan személyektől, akiktől ezt már megszoktam életem során. Most az események során magamat figyeltem kívülről. A belső, szorongó énem fájdalomtesteit. Az egykori megsebzettséget, a tehetetlen gyermeki dühöt. A bizonyítást, ellenkezést. Mindez mára […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. augusztus 31.
Az éjszaka csendje – Minden csendesen remeg. A lágyan hullámzó vízben árnyékok fürdenek. A lépteim csobogása majd a homokpadon suhanó nesze nem több, mint puszta illúzió. A jelen látomása Badacsony sziluettjének fényeiben. A jövő és a múlt számára nem létező fenomén. Nekem most és Örökké a Mindenség. Kékség a kékben, fekete önnön árnyalataiban. Szabadság egy […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. augusztus 30.
Gyökerestől kicsavart Fa – Amikor az embert az élet úgy edzi fel, hogy gyászból gyászba menetel éveken át, akkor mindennél kiszolgáltatottabbá válik. Megváltoznak a hangsúlyok, az ősök tisztelete, a hozott mintázatok szerepe. Nekem nem adatott meg az idő és a tér. Nyolc éven át minden évben temettem. Miközben a gyermekem, a munkám azt diktálta: Tovább. […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. augusztus 29.
Nehéz légzés…Fulladás – Sokan sokszor érezzük, hogy életünk során elfogy körülöttünk a levegő. Nyomasztóvá válnak a mindennapok. Kötelességek sorjáznak, a problémák agyon nyomnak. Próbálunk halogatni, időlegesen különböző függőségek által időt nyerni. Gyakran tünetként megéljük a nehéz légzést, tompa mellkasi fájdalmat. Erőlködéstől mentesen jelentkező zilálást. Az önsegítő könyvekből merített módszerrel igyekszünk meditálni, lecsendesedni. Aminek sikertelensége okán […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. augusztus 28.
A kiegyenlítődés… Sétáltam a Balatonfenyvesi homokpadon és a seregély rajok végtelen formájú égi mandaláiban gyönyörködtem. Hangjuk betöltötte a teret. A teljesen tiszta időben a túlpart minden természeti tüneménye szabad szemmel is jól látható volt. A felkelő nap sugarai beburkolták a horgászcsónakokat. A vénasszonyok nyarának semmihez sem hasonlatos illata, maga a gyógyír, meleg napsugarak és a […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. augusztus 27.
Miért nem változtatok? „Minden új változás az életemben a megértés eggyel magasabb szintjére emel.” Louise L. Hay Van amikor a látott mintázat, máskor a kényelmesség a döntő szempont. Amit már megszoktunk, ismerünk az megnyugtatóan hat. A változás, az ismeretlentől való félelem ősi lenyomat. A kiismerhetetlenség veszélyes. Az örvény lehúzó. A part nélküliség bolyongóvá, a számkivetettség […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. augusztus 26.
A Füst – „Füst és kávé között henyélek, mivel a dolgom, végzetem csak annyi, hogy élek.” Kosztolányi Dezső A mágia világában a füst egyfajta átjáró az anyag fogsága és a lélek síkja között. Misztikus, sejtelmesen gomolygó közeg. A füst felszentel, megtisztít, véd vagy nagy mennyiségben fullaszt. Kémiai értelemben az égés közben keletkező gázok és szilárd […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. augusztus 25.
A Fogoly Imája „Mindig vágytam fel az égbe, hasítani kékbe, szélbe,Végtelent el nem érve, földi létem fentről nézve.Vágyaimban tévelyegtem, ezer sebtől kivéreztem.Okoltam a Teremtőmet, fecsérelve szebb jövőmet.Űzve, hajtva térdre hulltam, józan, lehet, sosem voltam.Láztól égett minden sejtem, s valamit megsejtettem.Mily kevéssé voltam ébren, kómás létem vaksötétben.Isteni fény felderengett, megéreztem az örök lelket.Józansága áthatott, nem vágytam […]