Sosem értettem a tánchoz. De a ritmus amely mindenben ott pulzál megérintett. Van a létezésnek egy láthatatlan üteme amely értelmet, harmóniát biztosít számunkra. Szívünk ritmusa, ereink lüktetése az élet eleven pulzálása. De vajon van-e hallásunk, e halkan morajló ütemre? Milyen érzés az amikor két lélek, és két test úgy öleli egymást, hogy közben minden sejt egy ütemre táncol? Ahol az ősbizalomban feloldódnak, mert a végtelen idő kegyeltjeiként megélik a jelen valóságát az örök tér-idő kontinuumban. Álom, vagy valóság netán a szabad akarat? Moralitás, ítélkezés. próbálkozás, mintakövetés?

Íme az ember amely arra teremtetett, hogy élete egyfelvonásos drámájában tökéletességig csiszolja Önnön lényét egy dekadens szürreális világ díszleteiben. Néha egyetlen pillanatba tömörül a létezés. Ilyenkor jelenlétünk maga a Boldogság.