A Lélekolvasó naplója – 2026. augusztus 28.

A kiegyenlítődés… Sétáltam a Balatonfenyvesi homokpadon és a seregély rajok végtelen formájú égi mandaláiban gyönyörködtem. Hangjuk betöltötte a teret.

A teljesen tiszta időben a túlpart minden természeti tüneménye szabad szemmel is jól látható volt. A felkelő nap sugarai beburkolták a horgászcsónakokat. A vénasszonyok nyarának semmihez sem hasonlatos illata, maga a gyógyír, meleg napsugarak és a hűvös víz tangója a csendben.

Lelkem a kelta tanítások szerint, mindig kicsit előrébb jár. Sejtjeimben már érzem a hajnalok hűvös sötétségét, a korán ránk köszöntő estéket. A nagy kitárulkozás utáni kiegyenlítés erőibe merítkezem. Tudatosan átadom magam a gyógyító erőknek. Szívem mélyéből a még be nem teljesített életfeladatimra helyezem a fókuszt. Beleolvadok a tájba.

A Van megtartó és mindent átformáló erejébe. Megújítom a szövetséget Nagyboldogasszonnyal égi édesanyámmal. Őseim, végtelen soraival. Hálás vagyok az Ő tapasztalataikért, tudásukért.

Mert Szolgálni csak a szív által lehet…..