Miért nem változtatok? „Minden új változás az életemben a megértés eggyel magasabb szintjére emel.” Louise L. Hay
Van amikor a látott mintázat, máskor a kényelmesség a döntő szempont. Amit már megszoktunk, ismerünk az megnyugtatóan hat. A változás, az ismeretlentől való félelem ősi lenyomat. A kiismerhetetlenség veszélyes. Az örvény lehúzó. A part nélküliség bolyongóvá, a számkivetettség elszigeteltté tesz. A Fensőbbhöz vezető út, mindig magányos. Sajátos immanens belső kommunikációs nyelvezet alapján történik. Melyről felesleges és illetlenség beszélni a nagyérdemű közönségnek.
„A járt utat járatlanért el ne hagyd!” mondást kisiskolásként megtanultunk. Ami gyermekként a biztonságunkat szolgálja, az felnőttként rabbá tesz minket. Kizárja az új megismerésének lehetőségét, ezáltal csorbítja a kompetenciák fejlődését. Az agy ragaszkodik a már megismert sémákhoz. A lélek magasabb, átláthatatlanabb szférákban szárnyal. Amikor döntésképtelenné válsz életed fontos kérdéseiben, az alábbi kérdéseket tedd fel:
- Beletörtem a formakényszerbe?
- Egyszerűbb az adott struktúra megtartása a valótlan Béke érdekében?
- Megalkuvó vagyok? Kitől örököltem ezt a mintázatot?
- A környezetem lustának és dekadensnek tart és Én ezt élvezem?
- Őseim sikertelensége okán meg sem próbálom?
- Nyomaszt a környezetem túlzott tökéletességre való látszatvilága. Így állok ellen?
- Szabadságharcos vagyok? Anarchista?
- Mások szemében terrorista?
Mindig legyünk hűek Önmagunkhoz, mert napjainkban egyetlen kiváltságunk az egyenes gerinc. A képmutatás látszatvilága késztet a lustaságra, irigységre és a látszat minden áron történő fenntartására. Amíg ezek vezérelnek, nem fejlődsz.
Egy válasz
Kedves Emőke!
Köszönet a tovább lépés irányát mutató kérdésekért. A változás mindig egy újabb, magasabb szintű találkozás belső világunkkal.Kérdéseid segítenek a belső – és külső átrendeződésekben.
Szeretettel:Ildi