Az éjszaka csendje – Minden csendesen remeg. A lágyan hullámzó vízben árnyékok fürdenek. A lépteim csobogása majd a homokpadon suhanó nesze nem több, mint puszta illúzió. A jelen látomása Badacsony sziluettjének fényeiben. A jövő és a múlt számára nem létező fenomén.
Nekem most és Örökké a Mindenség. Kékség a kékben, fekete önnön árnyalataiban. Szabadság egy kötelezettségekkel teli a feljebb valók által szándékosan túlszabályozott világban. Ahonnan nem illik, és nem is lehet szabadságra menni. Rohanás, verseny és megalománia. Kompetencia, valamint Dominancia.
Tudom, hogy az Önmegfelelés a legnagyobb kényszer. Most, hogy csak létezem, szinte megcsap a sosem volt szabadság vágyképe. Egy hattyú emelkedik. Fehér sziluettje a korom égboltba mar. Felismerések sora éget, a természet mindent tud.
Mi csak sejtjük?
A teremtés koronáiként nem értünk semmit? Bölcsnek és tudálékosnak hazudjuk önmagunk? Látszatért? Hírnévért? Miközben eltűnünk egy perc alatt. A finoman megkomponált sötét árnyalatokon merengek.
Minden szunnyad mégis morajlik és örvénylik, akár az álmaink. Belefeledkezni a tücsök zenekar oratóriumába, alámerülni a hűvös habokba. Dideregve, vacogva hazafutni maga a kegyelem. A gyermeki lét áldása, emlékeztet az anyaméh mélyfeketeségére. A néma lebegésre. A kiút viszontagságára.
Szeretnéd az első bejegyzést is elolvasni? Itt találod: https://vaniliatango.hu/a-lelekolvaso-naploja-2026-marcius-27/
Egy válasz
Szia Emőke!
A természet a legjobb tanítója a csendnek. Ellentmondásos világunkban nagy szükség van az elcsendesedés képességének fejlesztésére. A belső csend irányítja szavainkat, cselekedeteinket. Érdemes ezért minél többször a természet csendes megfigyelőjévé válni.
Üdvözlettel: Ildi