A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 25.
Az Ősz imája „Vörösen izzó csipkeszemek tüskés románca. Lehulló levelek kavargó násztánca. Mélykék berkenye bársonyos teste. Nedvességbe bújó gombák titkos rejteke. Vargánya illata, fenyők toboza. Ezernyi adományt ad erdeink zegzuga. Mohás sziklán ülve, derengő napfénye. Halk madárhangok hívnak merengésre. Rothadó illatokban úszik Földanyánk étere. Készül a megváltó viselősségére. Magjait elrejti Ősi méhébe. Pihenteti, ringatja emberek […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. augusztus 16.
SI KING – DALOK KÖNYVE Lyra Mundi „Hatalmas a magas isten: földi népek kormányzója. Rettenetes a nagy isten: hatamának sok a módja. Változandó kegye. Tőle lőn a népek sokasága. Mindeneknek van kezdete. Kevésnek van jó halála.” Jánosy István fordítása
A Lélekolvasó naplója – 2026. augusztus 12.
„A végtelen kékség magába zárt. Nem kérdezett, elringatott. A sós víz ismerősen ölelt. A magányos fenyő daliásan állta a szelet. Vitorlák lobogtak az ősi katedrális romjai előtt. A mozaikok mementói voltak egy vallás születésének. Szél suhant az egykori medencék romjain. Melyek büszke tanúként álltak őrként egy Rómától független Egyház előtt. Harcok tépték hajók vitorláit, dacolva […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. augusztus 1.
„Számtalan gondolat és érzés kavarog szüntelen. Emlékek fátyla emelkedik, élménnyel szintézisbe forr. A derű elhalványodik, a jókedv megfakul. A vénség perceiben fáj a lét. Mar, mint szeghegye a lelketlen fakírt. Elmenekülni a tanítás elől nem lehet. Hazugság nem szül való életet. Gondtalanság léha léte. Úsznak az évek a semmiségbe. Lenyomatod, mint a por. Égbe száll […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. július 28.
Vers mindenkinek „El innen messze. Ki tudja merre. Ha van útja, az ember szakadatlan rója. Mint végtelen pusztát a csorda. Kanásza az Égboltja. Lépésről-lépésre. Sokszor céltalan tűnődve. Visz minket a láthatatlan erő Időtlenségbe.”
A Lélekolvasó naplója – 2026. július 27.
Vers mindenkinek „Mi az Ára? Mindennek van Ára. Ami nem lett Megáldva. Árral szemben árva ember. Térdel kisírt üvegszemmel. Gyűjt és fizet. Eget-s vizet. Nem adj át Önmagát. Elherdálva jósorsát.”
A Lélekolvasó naplója – 2026. május 1.
El innen messze. Ki tudja merre. Ha van útja, az ember rója. Mint végtelen pusztát a csorda. Kanásza az Égboltja. Lépésről – Lépésre sokszor céltalanul tűnődve, elveszve. Visz minket a tér időtlen végtelenbe.
A Lélekolvasó naplója – 2026. április 11.
„Oly sokan fonták össze ütemesen a beszélt nyelvek szavait. Melyeken át a Világ vágyai, szenvedései zuhannak ránk. Ma a Költészet Világnapján, emlékezzünk Róluk méltán. Poétának csak születni lehet, mert fülébe a Teremtő dúdolja az ütemet. Rímekkel alkot képeket, a vadlóként vágtató képzelet. Leírni az érzést, megvágyni a láthatatlant oly kín melyért élni érdemes.” A hajnal […]