A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 23.
Amikor a lélek megtörik, a test követi… Alapigazságként tanulmányaim elején Ferenc atyától kaptam ezt a mondatot bérmálkozásom alkalmából. Akkor Árpádházi Szent Erzsébetet választottam védőszentként melyre igen jó okom volt. Balatonfenyvesen a Szent Erzsébet közben lévő, neki szentelt plébánia vezetője, Vitál atya családi barát volt. Akkor a legvidámabb barakk éveit éltük. Mindenki, aki közvetlen és emberbaráti […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 22.
Virág átültetés – „A kitartó emberek azok, akik végül elérik a céljukat. Nem kell állandóan azt gondolni, hogy mi nem vagyunk tehetségesek vagy nem rejlik bennünk semmi különleges. Ha kitűzünk egy célt, és azért elég sokáig kitartóan és találékonyan küzdünk, akkor el fogjuk érni a célunkat. Ebben különbözik az egyik ember és a másik. Az […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 21.
Őszi színek kavalkádja – „Zsugorodj, őszi levél hát! zsugorodj, rettentő világ! Az égről hideg sziszeg le és rozsdás, merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák.” Radnóti Miklós A földszínek csodálatos árnyalati pusztán szemlélésük által képesek gyógyítani a gyomor (yang) és a lép-hasnyálmirigy (yin) meridiánt és az azokhoz társított szervek működését. A gyomor és emésztési problémák szezonalitást […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 20.
Úgy hiszem – Stendhal: „Úgy hiszem, még nem leltem meg önmagam, nem ismerem még jellemem; nagyratörésemben mindig úgy véltem, hogy a boldogság ott van, ahol én nem vagyok…” Sosem szerettem volna Önmegvalósító lenni. Kitenni magam a Média átláthatatlan terébe. Mindig szorongó és félénk gyermek voltam. A mosolyt hamar letörölte arcomról az élet. Mindenkinek, aki nem […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 19.
Sötét hajnalok – Elérkezett az év azon időszaka, amikor a világos órák száma egyre csak fogy. A korai kelés ilyenkor mindenkinek nehezebb. Az ébresztőóra kibírhatatlan hangja azonnal megemeli az éhgyomori vércukorszintet. Először rémület, majd némi ijedtség fut át az addig bóbiskoló testünkön. Mi magunk ösztönösen képesek vagyunk bioritmusunkat összehangolni a természettel. Ilyenkor valamennyi élőlény sokkal […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 18.
Van akinek minden jár, valakinek semmi sem…. Ez korunk egyik leghasítóbb, az emberiséget megosztó mára már alapállássá vált viselkedési mintája. Akinek jár, az elvesz. Akinek nem, az szolgál. De hogyan jutottunk ide? Egy ördögi terv részeként. Amely kisajátította az Isteni vezérlő csillagképeket 12 állatövi jegybe sűrítve a földön bukásra ítélt ember sorskeresztjét. Tették ezt a […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 17.
A pára – „Semmi sem vész el ezen a világon, egy a lélek és ezer a ruhája s a valóság csak ez a könnyü pára.”Szabó Lőrinc Csodálatos illékony, áttetsző volt a mai hűvös hajnal. A levegő illata és a felszálló sejtelmes pára a legcsodálatosabb jelzője az ősz érkezésének. Még élvezzük a vénasszonyok nyara melegítő sugarait, […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 16.
Hogyan indul egy terápiás nap? – A hajnali természetben tett séta, és jógát követően elmerengek. A reggelimet igyekszem választékosan és egyszerűen megtervezni. Csak olyan élelmiszereket fogyasztok, amelyek energiával töltenek fel. Nyáron citromos víz és szóda, ősszel és télen Earl Grey tea. Hol magyarosan citrommal, hol angolosan tejszínnel. Ha nagyon hideg van kardamommal és rózsaborssal gazdagítva. […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 15.
Olvastam egy könyvet. – Egy filozófus már csak ilyen. Könyvmoly. Ma éppen Szász Máté: Digitális fenevadak c. műve került a kezembe. A netes világ őrjítő függősége, a napi képernyőidő és agyunkat sorvasztó, elbutító hatása gyermekeink tudatos függővé tétele megérintett. Egy kamasz fiú édesanyjaként természetesen eddig is tisztában voltam a kreált világ és AI veszélyeivel. Jól […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 14.
A piac – Hajnalodik. Igen hűvös a mai reggel és a kakasként funkcionáló ébresztő kérlelhetetlenül zizeg. Tudva, hogy az árusok hajnal négykor kelnek, kicsit pironkodom. Hat óra van éppen dereng a fény. A pirkadat csendjében megmártózni csodálatos. Már várom a találkozást, arcokkal emberekkel. Vágyom megérinteni a portékát, mások által gondoskodóan óvott növényt és állatot. Soha […]