A pára – „Semmi sem vész el ezen a világon, egy a lélek és ezer a ruhája s a valóság csak ez a könnyü pára.”Szabó Lőrinc
Csodálatos illékony, áttetsző volt a mai hűvös hajnal. A levegő illata és a felszálló sejtelmes pára a legcsodálatosabb jelzője az ősz érkezésének. Még élvezzük a vénasszonyok nyara melegítő sugarait, de lélekben már készülünk a didergős napnyugtára, és a feketébe hajló hajnalokra.
A betakarítás, a befőzés időszakában feltöltjük testünket és éléskamráinkat a nyár ízével és melegével. A kompótok, savanyúságok gondoskodása maga lesz az üvegbe zárt napfény érintése a komor téli napokon. A harsogó körte, a selymes őszibarack, az izzó szilva mártózik meg a fűszerek testes leveiben. Megálltam a derengésben és néztem a fehér remegő tüneményt. Beleolvadtam és hagytam, hogy átjárjon.
Megengedtem magamnak, hogy elvesszek benne. Az égi jang és a földi jin földi nászát ülte. A finom energiák szintjén az éven ezen időszakában lehet a legtisztábban megérezni a végtelen kegyelem Kiegyenlítődésre való örökös törekvését.
A harmóniára érdemes korán kelned, és a paplan alatt való pihegés helyett megérezni a köd előttem köd utánam misztikusságát.
Egy válasz
Szia Emőke!
Az őszi energia érintésének pillanatáról egy idézet jutott eszembe. ” A gyönyörű s szent csodák, Mindig csendesen születnek.Mint hajnal a sötétségből, Mint a rügyből a virág, Mint a szívben a szeretet: Csendben, észrevétlenül.” (Reményik S)
Ezekért az érzésekért megéri korán kelni.
Szeretettel:Ildi