A Lélekolvasó naplója – 2026. október 1.
Telehold – Ez a Telihold most forradalmi. Kos lendülettel, háborús víziókkal. Korszakalkotó és rendszerváltó hangulattal. Benne rejlik ezen Őszünk fontos üzenete, mely szerint minden, ami elavult és meghaladásra méltó Önmagukban attól meg kell válnunk. Ez egyfajta átvilágítási lehetősége életünknek valamint a kapcsolati rendszerünknek. Legyenek azok családunk tagjai, barátok és munkatársak vagy éppen ellenségek. Az, hogy […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 30.
Őszi rizses hús, ahogy én készítem – Zimankós hajnalt langy meleg nap követ. A könnyű de laktató étel ilyenkor csodálatos. A hőlégkeveréses sütő adomány, nem beszélve egy vasmagos serpenyőről. Melynek alját gondosan kikenem sertészsírral. Majd ráfektetem a szalonna csíkokat. Ezt követi 6 szelet vékony mustáros, sós-borsos tarja. Melyet lefedek 25 dkg szeletelt csiperkével és 2 […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 29.
Éjszakai hideg – Ma hajnalban, a nyitott ablakon át megérkezett az ősz és súgta ideje a befelé húzódásnak. A napos órák száma ritkul. Borzongás, nyirkosság és sötétség lesz mindennapjaink karmestere. Testünk hideglelése, végtagjaink jeges érzete mutatja itt az ideje korábban nyugovóra térni. Bekuckózva hallgatni a csendet. Megfigyelni a sötét árnyalatait. Gyermekként a tollpaplanok temettek maguk […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 28.
Sok számomra fontos személytől hallottam a határok megtartásának kérdését. Kivétel nélkül kiemelték, hogy ez a legfontosabb és azt, hogy ezt, mint mindig rosszul csinálom, túl sokat engedek. Sajnálattal kell közölnöm, az Isten nem személyi válogató. Ő néma tanúként figyel. A bírálat földi konstrukció. A határ szubjektív. Meghatározása, kijelölése még inkább. Az emberi test határai a […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 27.
ANTONIO – KÖNNYEKBEN AZ ÉG „Ott, ahol van bátorság, soha nem reszket a lélek; mert életben van, mert énekel, nevet és álmodik…Ott, ahol van vágy, sohasem hal meg az idő, még ha az ég darabokra hullik is szét… és simogatja a homokot a tenger, hogy lépteid nyomokat hagyjanak…Még ha az ég meghasad is a sírástól, […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 26.
Önértékelés – Egész életemben csodálkozva figyeltem a magukat hibátlannak, tökéletesnek tartó ítészeket. Legtöbbször úgy tűnt, hogy Ők maguk mások által váltak ilyenné. Valaki beléjük látta és felruházta őket isteni képességekkel. Melyekkel soha nem rendelkeztek. Felhelyezték őket a Parnasszusra és ott ragadtak. Trónra kerültek melynek meghódításáért sosem harcoltak. Mindenki fölé emelték azok, akiknek szükségük volt mások […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 25.
Az Ősz imája „Vörösen izzó csipkeszemek tüskés románca. Lehulló levelek kavargó násztánca. Mélykék berkenye bársonyos teste. Nedvességbe bújó gombák titkos rejteke. Vargánya illata, fenyők toboza. Ezernyi adományt ad erdeink zegzuga. Mohás sziklán ülve, derengő napfénye. Halk madárhangok hívnak merengésre. Rothadó illatokban úszik Földanyánk étere. Készül a megváltó viselősségére. Magjait elrejti Ősi méhébe. Pihenteti, ringatja emberek […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 24.
Fény és árny játéka Az ősz bővelkedik látványos, néha drámai hatású jelenségekben. A lemenő nap sugaraiban táncoló fák levelei gyönyörű alakzatokat festenek a szoba falaira. Hangjai néha hangosan, máskor lágyan zizegnek. Sejtelmesen töltik meg a teret. A finom átmenetek olykor élesen törnek meg. A hűvös és nyirkos fuvallatok csontig hatolnak. Melyben a fénylő sugarak izzónak […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 23.
Amikor a lélek megtörik, a test követi… Alapigazságként tanulmányaim elején Ferenc atyától kaptam ezt a mondatot bérmálkozásom alkalmából. Akkor Árpádházi Szent Erzsébetet választottam védőszentként melyre igen jó okom volt. Balatonfenyvesen a Szent Erzsébet közben lévő, neki szentelt plébánia vezetője, Vitál atya családi barát volt. Akkor a legvidámabb barakk éveit éltük. Mindenki, aki közvetlen és emberbaráti […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 22.
Virág átültetés – „A kitartó emberek azok, akik végül elérik a céljukat. Nem kell állandóan azt gondolni, hogy mi nem vagyunk tehetségesek vagy nem rejlik bennünk semmi különleges. Ha kitűzünk egy célt, és azért elég sokáig kitartóan és találékonyan küzdünk, akkor el fogjuk érni a célunkat. Ebben különbözik az egyik ember és a másik. Az […]