Sötét hajnalok – Elérkezett az év azon időszaka, amikor a világos órák száma egyre csak fogy. A korai kelés ilyenkor mindenkinek nehezebb. Az ébresztőóra kibírhatatlan hangja azonnal megemeli az éhgyomori vércukorszintet. Először rémület, majd némi ijedtség fut át az addig bóbiskoló testünkön.
Mi magunk ösztönösen képesek vagyunk bioritmusunkat összehangolni a természettel. Ilyenkor valamennyi élőlény sokkal korábban elcsendesedik. Visszavonul a szürkülettel és a hűvösséggel. Nekünk is ezt lenne jó tenni. Nem a fényárban úszó szobákban, a villogó elektronikus eszközök hideg kékségében virrasztani. Indokolatlanul megterhelve idegrendszerünket.
Behúzódni lelkünk bugyraiba, megsejteni a láthatatlant. Pihenni, mint magok a föld alatt, várva a tavaszi újjászületést. A befelé fordulást Gaia kényszeríti ki bennünk. A víz különböző formáival, a hideg szél metsző erejével az éjfeketében pompázó órákban. A halál tapintható közelségbe kerül. A fák, mint csont asszonyok sorjáznak. Az elmúlástól, átalakulástól való félelmünkben megjelenik a depresszió, túlevés, Önmagunk folyamatos kényeztetése. Puha takaróval és meleg zoknival. Forró csokoládé ölelésével. Isteni likőrökkel. Filmekkel, fürdőkkel és egészséges szauna szeánszokkal. Máskor zenével. A szembenézés a sok pótcselekvés okán gyakran elmarad. A behúzódás magányos folyamat. Az úton nem vehetünk fel stopposokat.
Az őszi és téli szezonális betegségek, fáradékonyság, levertség arra utal, nem barátkoztunk meg a kiszolgáltatottságtól és az elmúlástól való félelmekkel. Célszerű tudatosan figyelni a lombok hullását. Megérinteni a szelíd gesztenyét. Begyűjteni a hecsedlit. Élvezni, amint a deres hajnal megcsípi arcunkat. Mert minden tudatos találkozás növeli sejtjeink harmóniáját. Ne feledjük Ők minden pillanatban a természettel összhangban értünk Imádkoznak és Léteznek majd Elmúlnak.