Éjszakai hideg – Ma hajnalban, a nyitott ablakon át megérkezett az ősz és súgta ideje a befelé húzódásnak. A napos órák száma ritkul. Borzongás, nyirkosság és sötétség lesz mindennapjaink karmestere. Testünk hideglelése, végtagjaink jeges érzete mutatja itt az ideje korábban nyugovóra térni.
Bekuckózva hallgatni a csendet. Megfigyelni a sötét árnyalatait. Gyermekként a tollpaplanok temettek maguk alá. A füles fotelben nagyszüleim plédjeibe burkolództam. A zuhanyzás után a hideg fűtetlen fürdőszobában jól esett felölteni a flanel köpenyt. Mezítláb szaladni a jéghideg pamlaghoz, és a takarót a fűtött kályhához szorítani. Mikor magamra terítettem a nyári napsugarak izzását éreztem bőrömön. Kint jeges fuvallat járt. Szívem Izzott és vágyakozott.
Napfényre.
A fuvallatra mely átjár. Nagymamám idejekorán megtanított olvasni és hímezni. Ősszel szelíd gesztenyéből koszorút fonni. Lehulló levelekből asztali díszt kreálni. A fonalakkal és anyaggal öltésekkel egybeforrni. Szinte mindig egyfajta teafű volt. Pár csepp rum ízesítette. De a sós kalács maga volt a manna. Úgy öt éves lehettem. Azt álmodtam, szíven lőttek. Majd a hó magam alá temetett. Napokig rázott a hideg. Meggyóntam mert szégyelltem. Féltem. János Atya úgy magyarázta: minden, ami éjszaka történt maga a Megváltás fénye. Fogadd el.
Üzenet, amelyet Egyszer megértesz. Ha fázol, lelkek szólítanak kik már nincsenek velünk. Ilyenkor Imádkozz és kérd felemelésüket a fénybe.