Az Ősz imája
„Vörösen izzó csipkeszemek tüskés románca.
Lehulló levelek kavargó násztánca.
Mélykék berkenye bársonyos teste.
Nedvességbe bújó gombák titkos rejteke.
Vargánya illata, fenyők toboza.
Ezernyi adományt ad erdeink zegzuga.
Mohás sziklán ülve, derengő napfénye.
Halk madárhangok hívnak merengésre.
Rothadó illatokban úszik Földanyánk étere.
Készül a megváltó viselősségére. Magjait elrejti Ősi méhébe.
Pihenteti, ringatja emberek üdvére. „
Dr. Hauberl Emőke
Szeretnéd az első bejegyzést is elolvasni? Itt találod: https://vaniliatango.hu/a-lelekolvaso-naploja-2026-marcius-27/
2 Responses
Emőke nagyon nagyon szeretem a verseit, az idézetteket és a sajátot is, örömmel olvastam a fentit, szinte látom magam előtt a tájat amit leír.Az utolsó pár sor pedig elkápráztat.
Köszönöm szépen!
Remekmű. Plasztikus képek sora ringató dallamossággal andalít. Mesteri visszacsatolás keretezi a képeket a levelek násztánca és a Föld viselőssége között.