Sok számomra fontos személytől hallottam a határok megtartásának kérdését. Kivétel nélkül kiemelték, hogy ez a legfontosabb és azt, hogy ezt, mint mindig rosszul csinálom, túl sokat engedek. Sajnálattal kell közölnöm, az Isten nem személyi válogató. Ő néma tanúként figyel. A bírálat földi konstrukció.
A határ szubjektív. Meghatározása, kijelölése még inkább. Az emberi test határai a fizikai tűrőképességet, a túlélési feltételeket és a szervezet biológiai korlátait jelentik. Fizikai és biológiai; biokémiai korlátok. Rengeteg változó, melyhez alkalmazkodnunk szükséges. Az emberi testben a Tüdő meridián és annak kivezető szerve a Bőr jelöli ki védvonalunkat.
Egyfajta hártyaként, kapcsolatartóként funkcionál a külső környezet és a belső között. Ki mennyit enged az mindig egyén és szabad akarat függő. De kényszeríteni a másikat tilos és nem célszerű. Számtalanszor aggódásnak és türelmetlenségnek, valamint ítélkezésnek álcázott cselekvés mögött düh, önismereti hiány, negatív generációs mintázatok rejlenek. Ilyenkor érdemes megállni egy pillanatra. Megfigyelni a toxikus, olykor bántó emberi kapcsolatokat. Kielemezni mi az ami gátol bennünket.
A HATÁR= HAT+ ÁR
Egy válasz
Szia Emőke!
Az az ember, aki tisztában van az érzéseivel, szükségleteivel és a saját felelősségével, az nem automatikus minták alapján kommunikál. Mindenki a saját értékrendje szerint értelmezi a hallottakat, így a morális ítélkezése is ezt tükrözi. Az együttérző kommunikáció módszerét Marshall Rosenberg amerikai pszichológus dolgozta ki. Szívesen ajánlom a könyveit és a videóit mindazoknak, akik valóban eredményes kommunikációra vágynak.
Üdvözlettel: Ildi