A Lélekolvasó naplója – 2026. július 25.
Majomkenyérfa – Gyermekkorom nem szeretem növénye volt. Magamban a mindent túlélőként aposztrofáltam. Úgy tíz éves lehettem, amikor David Attenborough egyik filmjéből kedvet kaptam a kaktuszok gyűjtéséhez. Lenyűgözött a virágzatuk, nemes szúrós oszlopai. Akkoriban nem a szupermarketekben, hanem virágboltokban bukkanhattunk eme törékeny kincsekre. Átültetésük, locsolásuk valódi művészet. Ekkortájt kezdtem értékelni a lakás konyha ablakában kornyadozó Majomkenyérfát. […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. július 24.
Kritika – Van amikor nevelő célzattal, máskor bántásként ér minket 1-1 negatív vélemény, komment. Formálja és alakítja személyiségünket. Az építő kritika növeli kompetenciánkat. Ugyanakkor a lehúzó, arctalan támadás mély sebet ejt éter testünkön. Az információs társadalom vele járója a véleménynyilvánítás és szólás szabadsága. A kérdés mindig a tartalom. A kétértelműen megfogalmazott; sértő bejegyzések nem emelnek. […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. július 23.
Aszkéta lét buktatói – A testi és szellemi egészségünk ápolását mindig szem előtt kell, hogy tartsuk. Érdemes ezen a téren folyamatosan fejlődnünk. Megismerni önnön létezőnket, annak sajátosságait. Egészséges megismeréshez csak szellemileg ép ember juthat. Ezért fontos távoltartani tudatunktól a káros behatásokat. Az egészségtelen kedélyállapot mindig letérít minket a tapasztalás útjáról. Az izgatottság, képzelődés, egzaltáltság és […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. július 22.
Tajtékos vizeken – Tegnap hatalmas szélvihar támadt, és mikor a nagy többség kifelé menekült a vízből mi éppen befelé tartottunk. A tajtékos meleg hullámok előhozzák a vénekből is a gyermeket. Nagyon jó volt látni, ahogy a 70-es korosztály is önfeledten vetette rá és bele magát a fehér habszegéllyel fodros víztömegbe. Természetesen a biztos úszástudás minden […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. július 21.
Seregélyek morajában – Egészen kicsiny koromtól kezdve lélegzet visszafojtva figyeltem eme picinyke madarak égi kavalkádját. A nádasból felszálló hangfelhő betöltötte a létezésemet. Szerelmesükké váltam akár Rómában az Augurok. Kötelékeik, a kék eget hasító alakzati rengeteg tudatalatti emléket hoztak a felszínre. Mai napig a kedvenc meditációs technikám. Akár egy mezőn, kaszálón vagy a vízparton ülve. A […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. július 20.
Balaton átúszás – Az idei évben elmaradt a Pannon tenger sokak által szeretett átúszása, valamint suppal történő át-húzása. Évente, mintegy tízezer ember nevez és teljesíti a távot. Nemes erőpróba. Harc önmagunkkal és az elemekkel. Számomra tökéletes szimbóluma a mindennapi életnek. Ahol sohasem tudjuk előre, hány találkozást rejt és kikkel a pillanat. Egyedül saját felkészültségünkben; lelki […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. július 19.
Tehetetlenség – „Ami (…) a testekre nézve, amennyiben csupán mechanikai okok hatása alatt állanak, a tehetetlenség ereje, ugyanaz a testekre nézve, amennyiben motívumok hatása alatt állanak, a szokás hatalma.” Arthur Schopenhauer Mindannyian megtapasztaljuk életünk során számtalanszor a sikertelen próbálkozások vagy éppen a minket ért traumák hatására, a küzdelem feladásának állapotát. Ilyenkor döntéseink, cselekvésünk és akaratunk […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. július 18.
Teregetés – Engem sváb családunkban úgy neveltek, hogy egy szépen kiterített ruha megkönnyíti a vasalást. Mind a két nagymamám, kifinomultan lógatta ki a tisztát a kötélre. Minden vidéki portán a poroló állvány, és a megfeszített szárítókötél, a takaros háziasszony jelképe. A fehér, szélben lengedező anyagok a takarosság jelképeivé nemesedtek. Sokszor verseny is kerekedett, kié a […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. július 17.
Dupla szivárvány „Pihegve remeg Földanya öle, Égi áldás ömlik, óriás cseppekbe. Felcsap a pára gőze, sóhajtva lihegve kavarog a szélbe. Szivárvány hídja, mint lét Horizontja. Színpompás harmóniát ontja. Kívánságod-e pillanata, szerencséd záloga. Emeld tekinteted-e tüneményre. Reményt sose veszítsd a derűre, s a szépre. Ki egyszer látta, sosem feledte. Mert szívébe vetült Isten Végtelenje. Napjaid mindig […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. július 16.
Az éremnek és testünknek is mindig két oldala van – „Aki egykor semmiből hozta létre az időt, mit a lét addig nem érzett, két félre szelte: a nap egyiké lett, s a hold jutott rokonunkra, az éjre. Tőlük függ percről percre, ami része lesz az embernek, jószerencse, végzet. Rám, lényemhez illően, a sötét lett születésemtől […]