Teregetés – Engem sváb családunkban úgy neveltek, hogy egy szépen kiterített ruha megkönnyíti a vasalást. Mind a két nagymamám, kifinomultan lógatta ki a tisztát a kötélre.
Minden vidéki portán a poroló állvány, és a megfeszített szárítókötél, a takaros háziasszony jelképe. A fehér, szélben lengedező anyagok a takarosság jelképeivé nemesedtek. Sokszor verseny is kerekedett, kié a vakítóbb. A szennyes a lustaság, és élhetetlenség szimbóluma volt. No meg persze a családi titkoké, amelyeket nem volt ildomos kiteregetni. Maradt az elhallgatás, katolikus hitűek számára a gyónás intézménye. A közösségben pedig a pletyka és az összesúgás.
Szólás-mondásainkban bárki tetten érheti, a fent említetteket.
„Aki hazudik, az lop, az a szennyest teregeti „Kint van a családi szennyes a kerítésen. „Nem minden ruha arra való, hogy kiterítsék a napra”.
Ma már divatos mindent megosztani másokkal a közösségi térben. Beleélni a percemberek életébe, és lemásolni azt. Mit esznek, mennyit és hol sportolnak, milyen szépészeti beavatkozáson esnek át, kibe szerelmesek. Ma már bárki pillanatok alatt nőhet példaképpé, majd bukhat le rosszakaróinak jóvoltából.
Nehéz kifehéríteni azt, ami belülről romlott. Babi mamám mindig azt mondta, a szív átragyog a valódin.