Majomkenyérfa – Gyermekkorom nem szeretem növénye volt. Magamban a mindent túlélőként aposztrofáltam. Úgy tíz éves lehettem, amikor David Attenborough egyik filmjéből kedvet kaptam a kaktuszok gyűjtéséhez.
Lenyűgözött a virágzatuk, nemes szúrós oszlopai. Akkoriban nem a szupermarketekben, hanem virágboltokban bukkanhattunk eme törékeny kincsekre. Átültetésük, locsolásuk valódi művészet. Ekkortájt kezdtem értékelni a lakás konyha ablakában kornyadozó Majomkenyérfát.
A piciny pozsgafa (Crassula ovata) egy elágazó, fásodó törzsű, kis fácskára emlékeztető növény. Német nyelvterületen pénzfa a neve (a levelek alakja miatt) és úgy tartják, hogy addig jólét vár ránk, amíg a majomfánk szépen fejlődik.
Elvált szülők gyermekeként nőttem fel, az anyagi szűkösség ezért adott volt. Szorgalmasan gondoztam e parányi növényt. Aki pár év múltán, az Omnia kávé kotyogósban készült zaccának hála kivirágzott. A 90-es években nemigen volt divatos. Ma már a térrendezésnek hála, pozitív rezgése nyomán megnőtt az ázsiója. Jótékony lehet a bőség, hírnév és a párkapcsolat területein. Apró levelei a sokaság; a teremtés szimbólumai.
Érdemes felnevelni és életterünk részévé tenni.
Nem a Darwinizmus dicsérete okán, hanem mert szívderítő gyönyörködni fényes, selymesen ragyogó üdezöld leveleiben. Csodálni a piciny kemény törzset, mely képes visszarepíteni az Aranykorba.
Szeretnéd az első bejegyzést is elolvasni? Itt találod: https://vaniliatango.hu/a-lelekolvaso-naploja-2026-marcius-27/