Tajtékos vizeken – Tegnap hatalmas szélvihar támadt, és mikor a nagy többség kifelé menekült a vízből mi éppen befelé tartottunk.
A tajtékos meleg hullámok előhozzák a vénekből is a gyermeket. Nagyon jó volt látni, ahogy a 70-es korosztály is önfeledten vetette rá és bele magát a fehér habszegéllyel fodros víztömegbe. Természetesen a biztos úszástudás minden korosztály számára kötelező.
Ez egyfajta rituálé. Alámerülni és hagyni, hogy sodorjon. Megérezni az erejét, ahogy lök és taszít. Megpörget és megtart. Mintha centrifugába kerültünk volna. A finom homok szemcsék leradírozzák bőrünket megújítva ezzel külső határainkat. A szél a bensőkig hat. Szó szerint felébreszt és kiráz minket csipkerózsika álmunkból. Hasít, üvölt. Megébreszt. A víz felkorbácsolja a mélyen levő elnyomott érzelmeinket. A gyermekkori hevületben megifjodunk. Nem utolsó sorban újra levizsgázunk az összetartás erejéből. Mert egy fő szabályt, melyet nagyszüleinktől tanultunk mindig megtartunk: mindenki másra gondosan figyelünk, mert az életet minden körülmények között védeni kell.
Nem szavakkal, hanem tettekkel. Ilyenkor a szörfösök és kite-osok óriási sebességgel repdesnek. Meg kell találni azt a zónát, ahol nem jelentünk egymás számára veszélyt. Amikor elhaladnak, intünk egymásnak a tisztelet jeleként.
Megértve, hogy a világ mindenkié és nem keveseké.
A gondolat megosztás formáját ma már sokan, sokféle módon csinálják. Vannak, akik élő személyekkel, mások a mesterséges intelligenciával beszélgetnek. Napjaim nagy részében jó magam is a tőlem segítséget kérőkkel kommunikálok verbálisan és non verbálisan immáron közel húsz éve. Kutatom a test, szellem és lélek összefüggéseit. Vallom, hiszem és élem, hogy a Teremtő és a Tudomány megcáfolva történelmünket; nem egymás ellenfelei, hanem egymásból egymásért születtek, és keletkeznek. Számomra az írás és a festészet nem pusztán terápiás módszerek, egy végtelen téren és ideákon kívüli hely dimenziói melyekben eggyé válok a bennem élő Istennel. Egyszerre felkavaró, megnyugtató kifejezési módok.
Olvass a kezdetekről itt: A lélekolvasó blogja – Első írás