Igazán forradalmi hangulat… Gondolkodom. Miért kell újra és újra a saját rendszergazda által karbantartott laptopon frissíteni? Vajon aki kitalálta a jogtiszta programokat gondolt arra, mennyi időt vesz igénybe egy sürgős munkánál a frissítés?
Most, hogy képes legyek írni, legalább fél órája szenvedek. Gondolom ez a minimum. Nekünk humanista embereknek áldoznunk kell, ha szeretnénk egyáltalán a sok pénzért megszerezett majd installált hardvert és szoftvert rendeltetésének megfelelően használni. A kőtáblák korában maga a megalit és azt mesterien megmunkáló emberi egyed okozott gondot. Most alig találni rátermett faragót és az alapanyaggal is hadilábon állunk. Ma szerettem volna venni 3 könyvespolcot. Ezért kinéztem, lemértem. A kiválasztott áruház honlapján szerepelt. A portéka élőben is csodálatos volt. Élő fa, egyszerű és rusztikus Egyetlen hibája, hogy nincs. Így maradt a megrendelés 7 hét.
Arra gondoltam, miért nem írták ki, hogy hiánycikk. A kérdés felesleges. Akkor sohasem sétáltam volna végig egy hangár méretű áruházon, hogy rájöjjek mi hiányzik még. A marketing stratégiák fogyasztásra ösztönző hatásából kiábrándulva megrendeltem a kinézett polcokat. Remélve egyszer birtokba vehetem. Legszívesebben kardot rántva rohantam volna ki a labirintusból. Amely végeláthatatlannak tűnt. Nyilak, táblák és kijárat sehol. Végtelen áruk sora mellett végül megleltem a lehetőséget a fizetésre. Győzelem volt a javából. Az előleg a jelenleg nem létező polcok árának felét jelentette. Beletörődtem. járulékos veszteség.
Belül persze lázadtam. Majd a végeredményre igyekeztem gondolni, amely csodálatos. Az irodalom remekeinek lakóhelyére. Máris igazi Napóleonnak éreztem Magam. Megérte.