Van amikor selejtezni kell… – Ma újfent rácsodálkoztam, mennyi szemét képes összegyűlni egy építés alatt lévő házban. Édesapám építészmérnök volt. Sváb család sarja. Ezért a rend mindennek felett való értéknek minősült. Így hát a nemszeretem feladatok újfent nekem jutottak.
Csavarok összegyűjtése, válogatása. Papír, fém és fa hulladék rendszerezése. Minden hasznosítható elkülönítése, az eltüzelhető alapanyagok egy helyre hordása. Igazi kaland volt végig járni és birtokba venni egy új lakóhelyet.
Helységről helységre megtisztítani és elképzelni milyen lesz benne létezni. Megnyílt a tér miközben lezárult a változó, az építkezés véget nem érő folyamata. Sokszor beláthatatlannak tűnt. Távolinak. Jó volt megszabadulni a közben felhalmozódó haszontalanságoktól. Áttekinthetővé vált a kaotikusság, felszabadult a tér. Minden élt. Lélegezni kezdett. Amitől meg kellett válni, annak helyén fényesség keletkezett.
Ragyogás valami megfoghatatlan energia.
A feleslegessé vált anyagok kupacai a kertben ember nagyságúvá nőttek. Bent felsejlett egy másik élet lehetősége. Felszabadítóan mégis nyugodtan. Megérkezés és a várakozás öröme jár át. Ha másra bízod élettered megtisztítását sohasem leszel képes valóban birokba venni.
Mert a LÉTEZÉS a TÉRBEN TUDATOS.