„Belezuhanunk a kozmosz tágasságából az anyaméhbe. Majd szorító forróságából kitörünk a fénybe. Felsírunk. Növekszünk, küzdünk és elhalkulunk. Majd kileheljünk a lelkünket. Felvillanásnyi utazás az életünk. Majd tovább megyünk. Úgy éljünk, hogy ne kelljen semmit sem megbánnunk. Mert az élet maga a remény.”
Gyermekkorom óta izgatottan várom és nézem a hullócsillagokat. Éppen most figyelhető meg a Lyridák (LYR) lelket fényesítő jelensége. Majd augusztusban a Perseidák. Valójában nem valódi csillagok, hanem a Föld légkörébe érkező, kozmikus porszemcsék és kődarabok felizzása okozta fényjelenség. A nagy sebességgel érkező anyag súrlódás következtében ionizálja a légkört, ami fénycsóvaként látszik. Legcsodálatosabb, ha tiszta és fényszennyezés-mentes az éjszakai égbolt. Ilyenkor a hagyomány úgy tartja, csendben magunkban kívánhatunk.
Számomra eme tünemények törékeny földi létünk rövidségére emlékeztetnek. Arra, hogy érdemes minden pillanatot izzó szenvedéllyel megélni, átélni. A jelenlét fontosságára, az élet apró csodáinak a jelentőségére. Testünk rendkívül komplex, mérnöki misztikum. Amely mindig a mi túlélésünkért tevékenykedik. Pici sejtjeink, minden nap imádkoznak az egészségünkért. Feláldozzák önmagukat, hogy mi élhessünk az áldozat és áldás törvényének megfelelve.
Ha még nem tetted meg, mondj Nekik köszönetet amikor részed van egy-egy meteorit felvillanásában. Hozd meg Önmagadért a döntést, hogy szívből és komolyan szeretnél élni, nem mások elvárásainak megfelelően.
Remek helyszín, tér- és időpont most adott, hogy megújítsd a szövetséged a benned lakozó Láthatatlan Mindenhol Mindenhatóval.