A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 20.
Úgy hiszem – Stendhal: „Úgy hiszem, még nem leltem meg önmagam, nem ismerem még jellemem; nagyratörésemben mindig úgy véltem, hogy a boldogság ott van, ahol én nem vagyok…” Sosem szerettem volna Önmegvalósító lenni. Kitenni magam a Média átláthatatlan terébe. Mindig szorongó és félénk gyermek voltam. A mosolyt hamar letörölte arcomról az élet. Mindenkinek, aki nem […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 19.
Sötét hajnalok – Elérkezett az év azon időszaka, amikor a világos órák száma egyre csak fogy. A korai kelés ilyenkor mindenkinek nehezebb. Az ébresztőóra kibírhatatlan hangja azonnal megemeli az éhgyomori vércukorszintet. Először rémület, majd némi ijedtség fut át az addig bóbiskoló testünkön. Mi magunk ösztönösen képesek vagyunk bioritmusunkat összehangolni a természettel. Ilyenkor valamennyi élőlény sokkal […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 14.
A piac – Hajnalodik. Igen hűvös a mai reggel és a kakasként funkcionáló ébresztő kérlelhetetlenül zizeg. Tudva, hogy az árusok hajnal négykor kelnek, kicsit pironkodom. Hat óra van éppen dereng a fény. A pirkadat csendjében megmártózni csodálatos. Már várom a találkozást, arcokkal emberekkel. Vágyom megérinteni a portékát, mások által gondoskodóan óvott növényt és állatot. Soha […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 12.
Szent zuhany – A természet bágyadtan éledezik az esőcseppek hatására. A fülledtség szinte fullasztó. A kiszáradt talaj, mint a szauna izzó kövei úgy párologtatja a lehulló csapadékot. Boldogasszony könnyei egyre csak folynak. Kiválóan alkalmas pillanatok ezek éteri testünk megújításra. Állj meg a rohanásban. Fordítsd arcodat az ég felé. Élvezd ahogyan az égi könnyek megtisztítanak. Tudatosan […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 11.
A Csendet élni kell – „Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz – idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz.” József Attila Az alkony óráiban végtelen hosszúságúvá nőnek a percek, mint lomha földi békák szanaszét görögnek. Befelé húzódik az égi Jang és színre lép az éji primadonna a földi Jin. Elragadtatott táncot […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 10.
Toxikus kapcsolatok – „Nincs borzasztóbb, mint a gyanú légkörében élni, érezni a ránk tapadó vizsgálódó tekintetekben, mint változik a szeretet félelemmé. Nincs szörnyűbb, mint gyanúsítani azokat, akik közel állnak hozzánk, akiket szívünkbe zártunk. Mérgező miazma a gyanú.” Agatha Christie Sokszor Jómagam is eltöprengek miként, és hogyan csöppentem-e dekadens világba, vagy éppen saját vérszerinti családomba. Minden […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. szeptember 05.
A magányról – „Az embernek a társa: hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. Soha, egész életében!… A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget – de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. augusztus 29.
Nehéz légzés…Fulladás – Sokan sokszor érezzük, hogy életünk során elfogy körülöttünk a levegő. Nyomasztóvá válnak a mindennapok. Kötelességek sorjáznak, a problémák agyon nyomnak. Próbálunk halogatni, időlegesen különböző függőségek által időt nyerni. Gyakran tünetként megéljük a nehéz légzést, tompa mellkasi fájdalmat. Erőlködéstől mentesen jelentkező zilálást. Az önsegítő könyvekből merített módszerrel igyekszünk meditálni, lecsendesedni. Aminek sikertelensége okán […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. augusztus 28.
A kiegyenlítődés… Sétáltam a Balatonfenyvesi homokpadon és a seregély rajok végtelen formájú égi mandaláiban gyönyörködtem. Hangjuk betöltötte a teret. A teljesen tiszta időben a túlpart minden természeti tüneménye szabad szemmel is jól látható volt. A felkelő nap sugarai beburkolták a horgászcsónakokat. A vénasszonyok nyarának semmihez sem hasonlatos illata, maga a gyógyír, meleg napsugarak és a […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. augusztus 27.
Miért nem változtatok? „Minden új változás az életemben a megértés eggyel magasabb szintjére emel.” Louise L. Hay Van amikor a látott mintázat, máskor a kényelmesség a döntő szempont. Amit már megszoktunk, ismerünk az megnyugtatóan hat. A változás, az ismeretlentől való félelem ősi lenyomat. A kiismerhetetlenség veszélyes. Az örvény lehúzó. A part nélküliség bolyongóvá, a számkivetettség […]