A Lélekolvasó naplója – 2026. április 6.
7411 a csodavíz mítosza, illat amely emlékeztet Kislányként nagyon szerettem Édesanyámmal tojást festeni. Kiszúrni; kifújni majd drótra fűzve parafa dugókkal festékbe mártani. Vékony ecsettel; temperafestékkel kidíszíteni, majd felaggatni a barka ágakra. A főtt és festetteket szalonna héjával felfényezni. A „ki volt előbb, a tyúk vagy a tojás” kérdésre meggyőző választ már ekkor sem kaptam. Ugyanakkor […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. április 5.
„Csodálatosan élénk, kövek szirtjén virító szívdonor. Pompázatosan frivolan kacagsz, máskor andalítóan dalolsz. Aki egyszer rád pillant, sohasem feledi pázsitosan elterülő virágözönödet. Mely évről évre újra tanítja a télben megfakult vak szemeknek a színeket.” Húsvét vasárnapja van. A belső meditatív csend és a feltámadás gondolatain elmélkedek a kertben. A teremtett világ szépségén, a tavasz hatalmas újjászülető […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. április 4.
Hajnali sietős ébredés, melynek oka a Húsvét szentséges szombatján korán nyitó piac. Az utóbbi évek megfigyelése, hogy az emberek megszállottan vásárolnak amikor munkaszüneti napokkal övezett ünnep közeleg. Számomra érthetetlen ez a mértékű felhalmozás, az Egyesült Államokban a hurrikán idején láthatunk hasonlót. Sajnálatos módon a sonka-tojás, csokoládé felvásárlási láz minden tekintetben legyőzi az ünnep szellemi tartalmát. […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. április 3.
„Madárfüttyös ég kékjében lomha fellegek úsznak felettem. Fátyolszerű foszlányai a foszlós kalács ízét idézik nyelvemre. Mely úgy olvadt fel, mint egy néma ima a kávé kérges nedűjében.” Azokra az áldott gyermekkori emlékeimre gondolok, amikor lehunyt szemmel melegedtem a virágzó almafa ágain. Vágyakozva egy szem piros cseresznyére. A télben megfonnyadt almák után, úgy kívántam a pirosan […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. április 2.
„Bordó kemény levélkéiden megcsillantak a fénysugarak. Napként ragyogtál, kövek ormán, büszkén, mint királyné a trónján. Retinámba égtél, hevítve véremet. Oh, Gaia örök szépségű anya, ma tudatlanok ontják bíbor véredet.” A természet csodálatos mandalák alakjában mutatja meg nekünk az univerzum sokféleségét. A Kövirózsa ékes példája annak, hogy az örök harmóniánál szebbet és jobbat még izzadtságszagúan sem […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. április 1.
„Nevess és légy hazug ezen a jeles napon, mert ezen zabolázatlan ösztönt ünnepli az egész világ. A bohóc arca néha fájdalmasabb, mint a tragikáé. Nevess, mint az etruszk bajkeverő, Phersus. Mert a kacaj, jókedv a Világ minden rettenetével szemben biztosítja az egyensúlyt.” A 8000 fős agyaghadsereg egy csodálatos kínai fenomén hadvezér; császár alkotása, aki a […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. március 31.
„Oly régóta nézlek, de csak ma hajnalban láttam meg valódi arcodat. Gyönyörű női szemed vonásai oly élesen sejlettek fel, mint egy falfreskó képe. A fény át suhant rajtad, körül ölelt. Megértettem, hogyan látta meg Michelangelo az Angyalt a kőben.” Néha olyan az ember lelke, szíve és a teste mint egy óriási kőtömb. Nehéz, mozdíthatatlan és […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. március 30.
Tavaszi vihar fújj el kérlek, mint trombitás az indulót. Repíts a magasba, hogy szárnyaimat kiterjeszthessem. Érezzem a sosem volt szabadság ízét, a világban örökösen feszít.” A tavaszi eső áztatja a megégett földet, a megmetszett fák és bokrok rügybe borultak az éltető cseppektől. A szél továbbra is tombol, akárcsak a politika illúziójától felheccelt tömeg. Letépett ágak, […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. március 29.
„Fekete fellegek titokzatos fátylában rejtőző Isteni Étosz, a Hang Maga. Te zengsz a bérceken mikor felemelkedve hevíted sejtjeim. Forróságod maga az izzó háború, melynek tüze elborítja az elvakult tudatlanságban tévelygő emberek elméjét. S mi nem tehetünk mást, mint megőrizzük magunkban Örök Fényedet.” A vihar tovább tombol és a jeges szelet sötéthajnal koronázza az óraátállítás kapcsán. […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. március 28.
„Fehérben tündöklő porcelán arcú, csodálatos Gésája a tavasznak. Vad Szamuráj eszelős szele, mint kard pengéje foszt meg ünnepi kimonódtól. De te büszkén állod, mert tudod maga vagy az Örök szépség metaforája.” A Velencei-hegységben büszke Ingó kövei mozdulatlan harcosként pillantottak le a Tó vízére. Metsző jeges szél ezerfelé szórta a túl korán virágba borult tulipánfa szirmait. […]