A KÉTELKEDÉS – „Légy figyelmes, szánj időt a gondolkodásra, kételkedj – de aztán haladj tovább!” Teller Ede
A legyakoribb gondolat, mondhatni létlényegünk. Megkérdőjelezni Önmagunkat és a Világot vezetett jelenlegi intellektusunkhoz. Kiemelkedtünk az ásványi, növényi majd állati létformákból. Melyek megélése által kompetenciákkal, megértésekkel gyarapodtunk. Sajnálatos módon a felejtés fátyla borítja ősi lenyomatainkat.
Pedig a sejtjeink ösztönösen ezen emlékezet szerint működnek. Mint Ősi kódok Ők maguk biztosak és precízen teljesítik küldetésüket. Mi mindannyian egy több ezer milliárdos mini galaxis irányítói vagyunk. Bizony, ez nem egy túlvilágra készített agyaghadsereg. A jelenlét, tapasztalás üdvének manifesztuma. Amikor kételkedünk, döntésképtelenné válunk. Ilyenkor az engedelmes katonák várják a parancsot.
Védekezzünk, támadjunk? Meneküljünk? Engedelmeskedjünk? Tegyük le a fegyvert? Tárgyaljunk? Kössünk békét?
A halál mezejére akkor lépünk amikor a bennünk lévő végsőt kérdőjelezzük meg. Az Abszolútat. E belső, bennünk lakó mozgató erő szüntelenül segít vágyaink, illúzióink fátylán átjutni. Kételkedni fontos és érdemes. De nem hasztalanul, szüntelenül. Yoda mestert idézem a Csillagok háborúja című filmből:
„Do. Or do not. There is no try.”
Tedd! Vagy ne tedd! Nincs olyan, hogy próbálod!