A Lélekolvasó naplója – 2026. június 10.

MINDEN ÚT A VÉGTELENBE TART – „Te nem hadvezér, elnök vagy consul akarsz lenni, hanem szabad ember. Ehhez pedig csak egy út vezet: azoknak a dolgoknak a megvetése, amelyek nincsenek hatalmunkban. Epiktétosz

Álmainkban, vágyainkban gyakran voltunk és vagyunk mitikus figurák, akiktől a világ lélek sorsa függ.

Ki ne szeretne, hadvezér vagy éppen Fáraó lenni. A múltat pásztázni, legtöbbször veszélyes. Beleragadni életveszélyes. A valódi változást a jelenlét képes létrehozni. Minden reggel, amikor a természetben vagyok az út egy részét csukott szemmel teszem meg. Ilyenkor, hagyom a vezettetést. Átadom magam. Figyelem a testem jelzéseit, tudatosan lélegzem. Csak a természet zajai ölelnek, fényei a felkelő napnak. Nesztelenül suhanok. A gondolatok elenyésznek. A Világ elcsendesedik. Múlik nyomtalanul. Olykor fényörvények ölelnek, máskor halk morajok állítanak meg. Nincs idő, tér. Az úttal szárnyalok, nem kérdem hová tart. Ő sem firtatja miért tévedtem rá. Mi most egy csapat vagyunk. Két magányos, csendes idegen ad randevút egymásnak.

Eggyé válunk a tisztelet jegyében. Mert van közös pont. A Végtelenség.

2 Responses

  1. Első alkalommal olvastam az oldalról néhány bejegyzést, és csak rácsodálkozni tudok, hogy mennyire ismerős gondolatokkal találkozom, hasonlók(igaz egyszerűbb formában)nekem is eszembe jutottak már.Emlékszem egy, a képen látható földes útra a gyerekkoromból a nagyanyám tanyája mellett, ahol átéltem a felhőtlen létezés örömét.Felnőttként képtelen vagyok erre, most hogy felidéződött, hiányzik az érzés.

  2. Kedves Zsuzsa!
    Igazán örülök, hogy soraim, fényképeim kedves emléket idéztek fel. A felhőtlenség hiányának felismerése után érdemes a tettek mezejére lépni. Tudom, néha nehéz megvalósítani a kilépést, és a természetbe levést nap-mint nap. Pedig a reggel éhgyomorra tett séta, mezítláb álldogálás a kertben rendkívül gyógyító. Elmélkedéssel egybekötve még csodálatosabb. Bátorítanálak, hogy gondolataid írd le. Mert nem tudhatod, mennyi ember számára nyújthat támogatást. Köszönöm, hogy megtisztelsz olvasóként.
    Üdvözlettel: Emőke

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük