A Lélekolvasó naplója – 2026. augusztus 30.

Gyökerestől kicsavart Fa – Amikor az embert az élet úgy edzi fel, hogy gyászból gyászba menetel éveken át, akkor mindennél kiszolgáltatottabbá válik. Megváltoznak a hangsúlyok, az ősök tisztelete, a hozott mintázatok szerepe. Nekem nem adatott meg az idő és a tér.

Nyolc éven át minden évben temettem. Miközben a gyermekem, a munkám azt diktálta: Tovább. Eldöntöttem randevúra hívom lelkem mély, éjfeketébe öltözött elnyomott részét. A magányt választottam, csendet. Segítő szakmába dolgozóként elvárás a türelem és az empátia. Titulusokat kapsz, ha kéred, ha nem. A missziód mélysége tőled függ. A Te lelki, szellemi és fizikai rátermettségedtől. Amikor szembenézel a legsötétebb benned élővel, megfeszíted a határt, akkor kezdődik a valódi feltámadás. 

Új korszak a szabad akarat jegyében.

Köszönöm Minden Barátomnak, akik támogattak. Nem kérdeztek, ott voltak és vannak. Mert a feltétel nélküli szeretet megtartó. 


Szeretnéd az első bejegyzést is elolvasni? Itt találod: https://vaniliatango.hu/a-lelekolvaso-naploja-2026-marcius-27/

Egy válasz

  1. Szia Emőke!
    Szeretteink „elvesztése” nehéz érzelmi munka. A veszteség megélése, feldolgozása időbe telik. A fájdalomtól szétesett belső világunk újra építése tudatos, bátor döntést igényel. Példaértékű ahogyan ezt a belső fordulatot megtetted. Egy újfajta szabadság érzést alakít ki az emberben a lélek korlátlan, támogató ereje.
    Szeretettel: Ildi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük