A Lélekolvasó naplója – 2026. május 16.
Mindannyian nagy mesélőnek születünk. Fantáziánk tág határok között mozog. Bármikor képesek vagyunk elhitetni magunkkal és másokkal bármit. A legnagyobb illúzió-gyárosok mi emberek vagyunk. A mese tanít, gyógyít felvértez a való életre. Hősöket állít próbák elé, akik, ha helytállnak elnyerik méltó jutalmukat. Mesélni mindig szívből, szeretettel a sorokkal együtt lélegezve érdemes. Lehet egy történetet szőni, fonni, […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. május 15.
ÁLMOK ÁLMODÓI A védikus hagyomány szerint az álmok nélküli mély alvás állapotában képes regenerálódni a testünk, lelkünk és szellemünk. Az álmokkal terhelt alvásban elménk tovább zakatol, hasonlóan az álmában is ragadozó cápához. Ilyenkor meg nem oldott élethelyzeteink, megoldási lehetőségei vázolódnak fel. Sokszor színesen, szagosan verejtékben úszva. Szereplői mi magunk vagyunk. A felvetülő képek, mint matematikai […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. május 14.
DIADALÍV ÁRNYÉKÁBAN – Ma hajnalban azon töprengtem, hogy a mai kor embere számára mennyire mást jelent a diadal. Az antik világban, a félistenek és istenek, istennők is részt vettek az emberek harcában. Egymás ellen küzdve, ármánnyal cselszövéssel. Úgy hiszem ma sincs ez másként. Van mindig egy láthatatlan tér, ami árnyékként regnál a diadalok mögött. Örömmámorból […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. május 13.
„Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj? Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll? Minek a nyíló virág, a kikelet? Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret?” Köteles István Régi film kockák, fekete-fehér életérzések. Ahol a Nő még Nő volt a Férfi pedig Úr. Fülledt délutánon rongyosra olvasott levélpapír, rezgő falevél és egy […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. május 12.
A KÉTELKEDÉS – „Légy figyelmes, szánj időt a gondolkodásra, kételkedj – de aztán haladj tovább!” Teller Ede A legyakoribb gondolat, mondhatni létlényegünk. Megkérdőjelezni Önmagunkat és a Világot vezetett jelenlegi intellektusunkhoz. Kiemelkedtünk az ásványi, növényi majd állati létformákból. Melyek megélése által kompetenciákkal, megértésekkel gyarapodtunk. Sajnálatos módon a felejtés fátyla borítja ősi lenyomatainkat. Pedig a sejtjeink ösztönösen […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. május 11.
Amikor az ember életében kisiskolásként megjelenik a kötelezettség a hétfő nem szeretem nappá változik. Utálatos, kórholt nyűgös mindent elnyelő univerzummá. Skaláris térré, amelytől oly távoli a vágyott péntek. Elnevezésében ott remeg áldott anyanyelvünknek hála a hetes, mint misztikus szám, a fő, mint az agy vagy éppen a vezér szinonimája. HÉTFŐ= HÉT+FŐ Gondoljunk bele mennyi szentséghez, […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. május 10.
Az Élethez, egyetlen dologra van szükség: Türelemre. Érdekes elgondolkodni azon, hogy a szó gyöke: Tűr ige. Tűrni a balsorsot, a szenvedést és a Világ kiszámíthatatlan állandó változásait. Mindezt nemes lélekkel, nem büntetésként megélve. Ha nem lennének az életben kihívások, min tisztulnánk meg? Tudnunk kell, minden értünk és általunk van. Életünk valamennyi percében vizsgázunk. Akkor is, […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. május 9.
GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN „Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós, Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betűkkel, mint a téli éj, Leírva áll a rettentő tanulság: „Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek jutna üdv a földön, Ha istenésszel, angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait.” Vörösmarty Mihály A tudománynak nagyon kötött szabályai voltak és vannak. Csak […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. május 8.
„A szájuk többé Nem iszik pohárból, Csak tiszta forrásból.” (részlet a Cantata Profana-ból) „Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!” Bartók Béla Napjaink egyik globális jelensége a ránk zúduló dezinformációs cunami. Azt, hogy minek van hírértéke gazdasági és hatalmi érdekek döntik el. Mint ahogyan azt is, kiket választanak a tolmácsolásukra. Történelmünkben viszonylag […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. május 7.
AZ ÁRNYÉKOK NAGYRA NŐNEK – Élénken emlékszem amikor gyermekként a hideg, szeles éjszakában a fenyőfák árnyai szellemlényeként lebegtek. Táncoltak a Hold és a csillagok fényében, beintegettek a tetőtéri ablakon. Az ágyamból csak bámultam ezeket a csodálatos óriásokat és azt kívántam, hogy értsem miről suttognak. Egyszer csak megszólítottak, és meséltek a háborúról, tankok hangjáról, temetésekről. Pesthidegkúton […]