GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN
„Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
„Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait.”
Vörösmarty Mihály
A tudománynak nagyon kötött szabályai voltak és vannak. Csak olyan vizsgálható, ahol ismered a változót, amit vizsgálsz. Ennek nézed a vizsgált területre gyakorolt hatását. Ilyenkor ennek az egy paraméternek a hatása, vagy annak cáfolata képezi egy-egy terület fejlődést.
A tézisek megosztása koronként változó.
Leggyakrabban egy kiváltságos közeg sajátja. Ma a tudomány korában, a mesterséges intelligencia minden emberi egyedet képes felvértezni következtetések igaznak tűnő véghalmazával. Számítási kapacitása, sebessége óriási. Emberi elmével átfoghatatlan. Ugyanakkor a lépések, amelyből a végső konklúzió születik sokszor nem követhető vissza. Hiányzik a saját bőrünkön való tapasztalás. Sokszor vet fel kérdéseket a technológiai vívmányok emberiségre gyakorolt hatása.
A kísérleteket eleink legfőképpen magukon folytatták le. Így derülhetett ki számos növényről, hogy mérgező vagy éppen hashajtó, hánytató hatású. Vagy éppen tápláló és gyógyító. Sokszor a véletlen szerencsének köszönhetjük egy-egy élelmiszer elterjedését. A kávé élénkítő hatását a kecskepásztorok a legelő állatok viselkedésében figyelték meg.
Nem szabad sohasem lemondani a rész és egész aprólékos megtekintéséről. A világot, közvetlen környezetünket és benne magunkat mindig érdemes tudósként megfigyelni. Mert saját magunk működéséről nekünk kell a legtudatosabbá válni. Az igazi tudós Ön- és Én-fejtő. Ezúton szeretnék köszönetet mondani, minden olyan igaz szívű embernek aki által előrébb ment e Világ.