Szúrós vagyok – A nyári mező bővelkedik komoly önvédelmi eszközzel felfegyverzett növényekkel. Eme piciny tünemények úgy hatolnak át a cipőn, mint kés a vajban. Minden erőfeszítés nélkül foglyul ejtik Ebem pórázát.
Ragaszkodóak. Parányi tüskéivel megsebzik a vétlen közeledőt. Tükrök, mert felidézik Önnön sérülékenységünket. Vagy éppen keménységünket. Nézem, megérintem és legbelül sajog minden.
Az álmatlan éjszakák, értelmetlen szülői veszekedések, hangos szóváltások.
Édesanyám öngyilkossági kísérlete.
Törékeny művész alakja, betegségei melyek terapeutává edzettek. Hálás vagyok. Mert saját értelmetlen szenvedése által tanított szeretni. Krisztus tövis koszorúja suhan át lelkemen. A legmisztikusabb tanítás. A vér nem válik vízzé. Mindannyian Egyek vagyunk és csak Ő általa létezünk. Csak általa mehetünk… Anyukám utolsó fakó tekintetének tüskéjét most itt hagyom-e mezőn. Mert az árvaság az ateizmus illúziója.