„A végtelen kékség magába zárt.
Nem kérdezett, elringatott.
A sós víz ismerősen ölelt.
A magányos fenyő daliásan állta a szelet.
Vitorlák lobogtak az ősi katedrális romjai előtt.
A mozaikok mementói voltak egy vallás születésének.
Szél suhant az egykori medencék romjain.
Melyek büszke tanúként álltak őrként egy Rómától független Egyház előtt.
Harcok tépték hajók vitorláit, dacolva a reménnyel.
Van szabadság, szebb jövő.
Megélése maga a Honderű.”
Szeretnéd az első bejegyzést is elolvasni? Itt találod: https://vaniliatango.hu/a-lelekolvaso-naploja-2026-marcius-27/