A Lélekolvasó naplója – 2026. június 15.
AZ ANYAGCSERE LÉLEK ÉS ÉLETTANA – Testünk minden anyagát a földi élethez az anyaföltől kaptuk kölcsön. A kölcsön-bérlet konstrukció alapja a földi élet anyaghoz rendeltsége. Nincsen élet anyag nélkül és az élet az anyaggal való kölcsönhatásai során élet-jelenségeket produkál. Ez a növekedés, szaporodás, burjánzás, és a munkavégzés. Az élet ebben a 3 tér +1 idő dimenzióban […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. június 14.
Soha nem késő változtatni a megszokáson. Szemlélet és Életmód revízió lehet a Lelki Jövőnk Reménye. Böjtölni sokféle megfontolásból lehet, politikai és vallási, egészségügyi okból. Célja minden esetben, valamennyi vallási kultúrában a fizikai test méregtelenítése. A szellem és a lélek megpihentetése. Éppen ezért a világ vallásokban valamilyen ünnephez kötötten jelenik meg. Napszakokhoz, mennyiséghez, tápanyagtípusokhoz rendelten. Az […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. június 13.
MEGLEPETÉS – Van amikor a szív, már egy hangtól is dobog. Hevesen ver a katasztrófa árnyékában. Vészhelyzetben megsemmisülve piheg. Amikor nem számítunk egy ajándékra az sokkal édesebb. Persze léteznek, nem kívánt meglepetések. Ez utóbbiakban az élet nevű fenomén bővelkedik. Ma ott álltam, a lila színű, aranyszalaggal átkötött gondosan becsomagolt doboz előtt. Gyermeki hévvel bontottam ki. […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. június 12.
ÉRDEMTELENÜL – Ma elmerengtem az érdemtelenség gondolatán, s annak világot formáló hatásán. A társadalmi együttélések és magasabb szervezettségű csoportok alapja a földművelődés és letelepedés során képződő magántulajdon megjelenése. Mellyel bizonyos egyének mások fölé pozícionálják magukat. Majd irányításuk alá vonják a közösséget. Az egyenlőség éppen ezért illúzió. A tettek aránytalan gyümölcs hozama, maga a végzetünk záloga. […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. június 11.
A VILLANYPÁSZTOR – Aki egyszer belépett egy lovardába, örökre elveszett az illatában. Idegnyugtató a széna, szalma és az élőlények illata. Eme rebbenékeny óriások hátán megszűnik az elme kattogása. Testeink összeolvadnak és a szabadság vágyában ügetnek, vágtáznak. A karámokat védő villanypásztorok, mint kattogó börtön rácsok regulázzák a szabadságra teremtett állatokat. Legszívesebben sírtam volna, amikor az ajándékba […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. június 10.
MINDEN ÚT A VÉGTELENBE TART – „Te nem hadvezér, elnök vagy consul akarsz lenni, hanem szabad ember. Ehhez pedig csak egy út vezet: azoknak a dolgoknak a megvetése, amelyek nincsenek hatalmunkban. Epiktétosz Álmainkban, vágyainkban gyakran voltunk és vagyunk mitikus figurák, akiktől a világ lélek sorsa függ. Ki ne szeretne, hadvezér vagy éppen Fáraó lenni. A […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. június 9.
MACSKA MOSDÁS Mindig irigykedve nézem a Cicákat, mert Ők az élet Császárjai és Császárnői. Szabadok. Mindig és Mindenre van Idejük. Ha éppen a tisztálkodásról van szó, lustán és alaposan teszik. Apró nyelvükkel végig haladnak minden porcikájukon. Egy biztos, szeretik Önmagukat és a Flow állapotában vannak. Úgy vélem van mit tanulnunk tőlük. Mikor zuhanyoztunk utoljára úgy, […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. június 8.
A SZABAD AKARAT NEVÉBEN…. A tegnapi nap csodálatos volt. Az Égen a szabad akarat csillagképei és fényszögei randevúztak. Ideális tér-idő pillanatot biztosítva a csoportos terápiához. Megérteni a szabad akaratot meg lehet, de élni az már más kérdés. Elfogadni, hogy a bennünk élő Önvaló szemlélő állapotban van, és mozi filmként szemléli csetléseinket, botlásainkat igazi kihívás. Mély, […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. június 7.
A SZABAD AKARAT – „Az élet olyan, mint egy kártyajáték. A kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az szabad akarat.” Dzsaváharlál Néhrú A mai napon az Égi színpadon a szabad akarat csillagképei fénylenek. Felhívják figyelmünket eme teremtéstörténeti minta jelentőségére. Szükséges először is világossá tenni, hogy metafizikai vagy morális értelemben használjuk-e a fogalmat. A görögök […]
A Lélekolvasó naplója – 2026. június 6.
MINDIG KELL – Egy barát, egy társ vagy éppen szó, ölelés. Sokszor vágyunk arra, hogy Önmagunkért szeressenek. Úgy ahogyan vagyunk. Reménykedünk. Olykor dacosan duzzogunk. Előfordulhat, hogy már örülni sem vagyunk képesek, a másik által okozott meglepetésnek. Mert nem olyan amire Mi vágyunk. Nem akkor történik, nem úgy. Mi és Mi. És hol van a Másik? […]