MINDIG KELL – Egy barát, egy társ vagy éppen szó, ölelés. Sokszor vágyunk arra, hogy Önmagunkért szeressenek. Úgy ahogyan vagyunk. Reménykedünk.
Olykor dacosan duzzogunk. Előfordulhat, hogy már örülni sem vagyunk képesek, a másik által okozott meglepetésnek. Mert nem olyan amire Mi vágyunk. Nem akkor történik, nem úgy.
Mi és Mi.
És hol van a Másik? Megsejteni mi rejlik vágyainkban még mi magunk sem vagyunk képesek. Hogyan lenne képes erre egy tőlünk független létező? Egyértelmű. Ha valakit megérintünk, lelkébe olvadunk és Önmagáért szeretjük, érdekek és elvárások nélkül az maga az Élet. Nem büntetjük, átalakítjuk, hanem elfogadjuk a lényének tökéletességében. A másiknak örömet szerezni a legcsodálatosabb dolog. Legyen ez a mindennapok rituáléja. Olykor fél kiló zöldbab, petrezselyem és a fokhagyma is megválthatja a Világot. Mert amikor a másikra gondolva cselekszünk, eggyé válunk Vele.