ÉRDEMTELENÜL – Ma elmerengtem az érdemtelenség gondolatán, s annak világot formáló hatásán. A társadalmi együttélések és magasabb szervezettségű csoportok alapja a földművelődés és letelepedés során képződő magántulajdon megjelenése.
Mellyel bizonyos egyének mások fölé pozícionálják magukat. Majd irányításuk alá vonják a közösséget. Az egyenlőség éppen ezért illúzió. A tettek aránytalan gyümölcs hozama, maga a végzetünk záloga. Érdemeink elismerésére mindannyian vágyunk. Megérdemelt sikereink emelik kompetenciánkat. Erősítik Önértékelésünket és Vitalitásunkat. Miképpen becstelen gyarapodásunk teljes mértékben rombolja a Harmóniát. A gátlástalanság mindig pusztuláshoz vezet.
„Vajon mire használom most lelkemet?” – Ezt a kérdést kell feltennem minden alkalommal, és meg kell vizsgálnom, mi megy most végbe abban a részemben, amit vezérlő értelemnek neveznek. S kinek a lelke az én lelkem? Csak nem gyermeké vagy sihederé, vagy asszonyé, vagy zsarnoké, vagy vadállaté? Marcus Aurelius