A Lélekolvasó naplója – 2026. május 14.

DIADALÍV ÁRNYÉKÁBAN –


Ma hajnalban azon töprengtem, hogy a mai kor embere számára mennyire mást jelent a diadal. Az antik világban, a félistenek és istenek, istennők is részt vettek az emberek harcában. Egymás ellen küzdve, ármánnyal cselszövéssel. Úgy hiszem ma sincs ez másként. Van mindig egy láthatatlan tér, ami árnyékként regnál a diadalok mögött. Örömmámorból születő dal, zene és tánc az entrópia romjain. A csipkebokor hajtását nézem, amely megkoszorúzza a hegyet. Légies táncot lejt a szélben, illata csendes. A valódi diadalív alatt állni, a lélek győzelme. Úgy hiszem szükségünk lesz a jövőben a befelé történő hazatalálásra. Mert nyerni csak egy tiszta életet lehet.