Néha vannak nehéz napok. Olykor jobb lenne, reggelente elhalasztani az ébredést és a nappal járó feladatokat. Ilyenkor fázunk, émelygünk és sírhatnékunk támad az előttünk álló naptól.
Olyankor jó, ha tudatosítjuk nem kell azonosulunk ezen érzésekkel. Ez csak egy pillanatnyi állapot, ami elillanhat, ha mi képessé válunk meghaladni. Mi vagyunk saját életünk tükrében a kritikus tömeg. Meghaladni a lehetetlent. Amikor túllépünk a hamis önazonosításon, hogy a hangulat csak egy érzet, nem mi vagyunk, akkor meghaladjuk. Képessé válunk a túllépésre. Sokszor dogmák és félelmek gátolnak és mi csak szenvedünk. A Szenvedés nem eleve elrendelt. Van szabad akaratunk, mindig. Ez nem elképzelés, hanem tény. Ilyenkor segít az alábbi mondat ismétlése, hangosan kimondva legalább tízszer.
„Saját sorsomat Én irányítom. Ismerem Önmagam és kapcsolódom a Bennem lévő Istenhez.”