PIPACS – „Szellőben libegő, bársony pihés szárú éjfekete szemű; nádszálkarcsú női lény. Tangód a tavaszban az izzás maga. Hipnotikusan vonzod a tekintet, lényedtől minden szív megremeg.”
A pipacsot a vadvirágok királynőjének is nevezik. Népies nevei: pipacsmák, büdös mák, czúczik, lúdmák, pitypalatyvirág, veres mák, vad mák. Eme csodálatos növény önmagát szaporítja, terméséből a szél hordja szét a magokat. Kevéssé ismert, de magját sütemények és saláták ízesítésére, salátaolaj készítésére használjuk. Leveleit nyersen vagy főzve fogyaszthatjuk, de csak a virágbimbók kifejlődése előtt. Régen szirmaiból vörös ételfestéket vontak ki, mellyel megszínezték a bort.
A népi gyógyászat alapján virága jó köhögéscsillapító és enyhe nyugtató hatású. Nevéhez méltóan küllemében, szívósságában vad eme mezei tünemény. Oly sok festőt és írót, költőt megihletett. Harsány színvilága okán napjainkban is kiváló poszter, lenyomat téma. Eleganciája híres filmcsillagokéval vetekszik. Drámai fellépése a legkeményebb szívet is megdobogtatja. Segít újra gyermeki örömmel élni, rácsodálkozni az élet szépségére. Őfelségével a találkozás minden érzékszervünket újra éleszti. Tapintása a legfinomabb selyemhez méltó. Szirmai, mint a szent kehely úgy ölelik a magokat. Tánca a balett mesterfoka. Színében a vér misztériuma éled. A nő és a férfi teremtés harmóniája. A Fa és a Tűz elem ősi násza. Melynek, ha részesei vagyunk, magunknak is kedvünk támad táncra perdülni a létezés ütemére. Amikor megélünk, megvágyunk egy ilyen ártatlan csodát, képesek vagyunk megállítani a rohanó perceket. Belezuhanunk az örök időbe, a flow élmény által ragyogunk. A gyógyulás és a csoda mindig realitás, mely téren és időn kívül történik. Merjünk tudatosan élni a természet csodáiban.