BESZŰKÜLÉS – Sokszor úgy érezhetjük ránk zárul a világ. Beszűkül cselekvési terünk. Ilyenkor saját tudatunk korlátoltságának foglyaként vergődünk. Rágjuk az emészthetetlen gondolatokat. Szenvedve őrlődünk.
Visszasodródunk a változtathatatlan múltba, elkalandozunk az ismeretlen jövőbe. Eltávolodva a valóságos életünktől. Az ördögi körből a JELENLÉT gyakorlásán át vezet az út.
Hogyan gyakorolhatjuk a pillanattal való eggyé válást?
Az elmerülést a Végtelen óceánjába?
Amikor kinyitjuk a szemünket reggel köszönjük meg, hogy visszatértünk a kis halál állapotából. Mosolyogjunk a tükörbe, szeretettel nézve magunkat. A vízzel átöblítve arcunkat, szeressük meg ráncainkat, melyeket érzelmeink megélésével teremtettünk. Fogmosáskor az életeben való megküzdésünk harcosait ápoljuk. Bánjunk velük tisztelettel. Mert a legnagyobb gondolati kelepce, a minden jár nekem.