Családi szövevények – Mi az, ami a mélyen sajog bennünk? Anyai Őseim emlékére.
Mami 7 éve mentél el. Csendesen, halkan zilálva. Törékeny porcelán tested hátrahagyva, megannyi szenvedés árán.
Csak ritkán láttalak őszintén mosolyogni. Sebzett művész léted feszített. Nárcisztikus éned, belülről mart, mint a méreg. Babaházban nőttél fel. Olyan családban, ahol már nem remélték jöttedet. Nagyszüleim lemondtak már az újabb gyermekáldásról. Beletörődtek, hogy egygyermekes családként működnek. A háború után üldözötté váltak.
Anyai dédnagyapám református lelkész volt. A Ratkó-korszak az abortusztilalomról és a gyermektelenségi adóról vált ismertté. A Rákosi-korszak népjóléti, majd egészségügyi miniszter asszonyáról elnevezett népesedéspolitika célja a háborúban sebzett nemzet lélekszámának növelése volt.
Nagymamám, ahogy én hívtam Süni, az Uvatervnél volt műszaki rajzoló. A Maros utcában egy egyszobás lakásban éltek. Nagypapám jogászként a Képző és Iparművészeti Szakközépiskola gazdasági osztályán dolgozott. Belesüppedt a művészek dekadens, alkohol-mámortól ölelt világába. Felejteni akarta a háborút, hadifogságot. Szüleitől való kényszerű elszakítottságát.
Nagymamám Wekerle-telepi leány volt. Jogász család. Az 1848-as Forradalom és Szabadságharc Kiss Ernő altábornagy leszármazottja. Kilencedik gyermek. Édesapjuk korai szívhalála után, az özvegyi járulékból éltek. Nagyszüleim a háború előtt eljegyezték egymást. Hadifogság, nélkülözés hosszú esztendői keresése után találtak újra egymásra. Hűségük a sírig tartott.
Én tőlük a kitartást, az Isten és a Sakk szeretetét kaptam. Túlélési stratégát.
Városi leányként vidéki Tiszteletes menyeként. Szótlan, komoly a cigány zenére sírig mulató, Csurgói diák Atyust. Az érzéstelenítés nélkül az ostrom alatt vakbéllel műtött, örök optimista Sünit. Akit hála Istennek 1956-ban az orosz tankok lövedékei kenyérért való sorba állás alatt elkerültek. A természet, növények és virágok hangtalan imádatát Balatonszabadi szilvásának ízét. A Sió mardosta földek illatát. A vályogház, alatt húzódó török kori pincerendszer titkait. A Múzeum múmiáinak titokzatosságát. A borászat szerelmét. A szőlőlugas árnyékában a malomkő asztalon feltálalt, otthon készített túrós lángost. A meggybort. A tehenek hajnali bőgését. A tiszta szoba nemességét. A padlás szárított növényekben úszó tárkonyos illatát. A hajnali kapálás meditációját. A tanulás, és a mindennapi imádság alapállást. A kemence és tűz melegét, mely nélkül ház nem létezhet.
Mami ide érkeztél, 1955-ben tejfehér kékszemű angyalként egy végtelenül meleg nyári napon.