Why Should I Cry For You? Miért kellene sírnom Érted?
Ez a kedvenc Sting dalom címe. A veszteségről szó, melyet édesapja halálának alkalmából énekelt fel 1991-ben. A dal az érzelmek őszinteségét és a valóságot kutatja egy szakítás vagy veszteség után. A metaforák a kilátástalanságot és a folyamatos fájdalmat írják le („Mountains of endless falling”).
Amikor valakit szeretünk elképzelhetetlen, hogy elveszítjük. Az agyunk a veszteséget kiterjesztően értelmezi. Így rakódnak egymásra gyermekkorunktól kezdve, emberi, anyagi és egzisztenciális veszteségeinkből származó félelmeink egészen a fogantatásunktól addig a pillanatig amíg élünk. Hiszen a létünk fő kérdése, kik is vagyunk valójában? A válasz mindig a tudatalattiban rejlik. Vártak? Nem vártak? Akartak? Szerettek?
Novemberi nap volt. Hideg, esős és nyirkos. Lépésről-lépésre haladtunk a reggeli forgalomban. Apát néztem. Aki egyszerre volt számomra Ikon, James Boond és a válás után Bélyeg; szítok szó Anyu szájából. Az Olyan vagy mint Apád mindig ütött. Ezen a reggelen, azt kértem meséljen Dávidról a meghalt és eltitkolt bátyánkról. Az arca elkomorult. Halkan csak annyit mondott, akkor kellett volna elválnom Édesanyátoktól…
De tudod a vallás. Ki hagyhat el, egy idegösszeomlásban lévő feleséget?
De akkor, hogyan lettem Én? A válasz, mint éles kés fúródott a szívembe. Szánalomból és sajnálatból és kötelességből. Apám életének legőszintébb mondata volt, amiért örökké hálás vagyok. Mert itt végre nem hazudott, nem játszott szerepet. Levette az álarcát.
Megértettem, fiatal volt. Annyi idős, mint én azon a hajnalon. Háta mögött egy kudarcos házassággal és egy eltemetett gyerekkel. Akkor nagyot nőtt a szememben. Amikor halála napján megsimogattam az örökké rezignált békéssé simult arcát, megértettem, hogy azokat a hibákat, amelyeket Ő sosem követhetem el. A létezés nem szenvedés, hanem ajándék. A szánalom, sajnálat és kötelesség köddé váltak, és lehulltak, összetörtek a merev családi mintázatok. A szabaddá válás kegyetlen, hetekig tartó migrénbe öltött testet.
Mert mit kezd egy aranykalitkába zárt madár a szabadsággal, akinek a tollait kitépték? Elmerül, mint a kacsa a vízben, vagy nemesen tova siklik az élete óceánján?