ALKOTÓI VÁLSÁG
Tegnap rápillantottam a festő készletemre, és ráébredtem mennyire hiányzik a terpentin illata. Az olaj érintése, pulzálása. Megsimítottam a szerelmem által készített keményfa palettát. Önkéntelenül elmosolyodtam. A legjobb ajándék, amiben a szívünk énünk teret nyer.
Az alkotói válság fogalmát édesanyámhoz kötöm, aki igazi művész lélek volt. Nárcisztikus, hektikus; zaklatott és gyönyörű. Emiatt meglehetősen zaklatott élete volt. Az Ibseni baba szobájába rajongott édesapján kívül mást nem engedett be. Kései, már nem várt gyermek volt. Az agyon kényeztett létéből zuhant bele a nagy szerelembe. A házasságba, amelyet szüleim egy nem várt gyermek kapcsán, szigorú vallási neveltetésük okán kötöttek. Sajnálatos módon a bátyám születése után meghalt. Anyu idegösszeomlást kapott, Apu katona volt. Dávid elvesztését követően Anyu élete végéig depressziós volt, melyet sohasem ismert el és nem is volt hajlandó kezeltetni.
Alkotásai Kaffka Margit stílusában és a népies vonulat keretében formálódtak. Egyetlen szobra arcán sem volt mosoly. Úgy négyéves koromtól kezdve könyörögtem neki, hogy készítsen egy pöttyös bögrét, amelyből a maci kávémat fogyaszthatom. Türkiz alapon olajkék pöttyökkel. Sosem volt hajlandó elkészíteni, mondván Ő nem fazekas, hanem szobrászművész. Nagyapám halála után nem készített, egyetlen alkotást sem. Műhelyében magányosan állt a korong és a kemence. Az agyag és mázak illata elillant. Aztán jött a bőrrák, melyet négy évente újabb és újabb daganat típus követett. Az Ő egzaltált lénye nélkül sohasem foglalkoznék emberekkel. A legnagyobb beavatómnak tartom, minden téren. Az egész élete volt az alkotói válság, amelyet Ő értelmetlen szolgálatként definiált.
Kereste Istent. Akit szigorúnak és büntetőnek érzett. Belefáradt az áldozat szerepébe, így a hit ajándékát sosem kaphatta meg.
Az életet minden nap kell alkotni. A harmóniába bele simulva. Mert akit ezen az úton vezet a első hang, annak számára mindig van kegyelem. Kegyelmezni pedig csak az Ég képes.
