Egészen kicsi koromban kaptam az apai nagyapámtól két pici sündisznót. Mivel akkor a kedvenc olvasmányom a Két Lotti volt, Lottinak és Lujzinak neveztem el őket. Puha volt a tüskéjük; rendkívüli érzés volt őket megsimogatni. Úgy hiszem a férfi borosta iránti rajongásomhoz, ennek az érintésnek komoly köze van.
Ahogyan, ahhoz is, hogy a kérges felszín alatt gyakran lelhetünk éteri minőségeket. A két árva porontyot becsülettel felnevelték a nagyszüleim. A garázsban tárolt farakás lett a téli otthonuk, valamint egy avarral töltött almás rekesz. Minden reggel tejet, párizsit meg almát vittem nekik. Nem tudom melyikünk szíve dobogott hevesebben. Amikor elengedtük őket; évekig visszajártak.
Kineziológiai tanulmányaim során, derült rá fény, hogy a Sündisznó a védőállatom. Életem során viszonylag sokat költöztem. De két dolog mindig jelen volt és van az életteremben. A platánfa és a népiesen Sülként jegyzett röfögő. A jelenlegi barátomat Zuzmónak hívják, és tavasztól késő őszig minden estén együtt pásztázzuk a csillagos eget. Koromfekete szemeivel bölcsen és villámgyorsan méri fel a terepet. Piciny lábaival, rutinosan dönti meg a tányért és vidáman majszolja a kikészített eledelt. Picinyke orrát, odaérinti a lábamhoz. Olyankor felveszem. Soha nem jutott eszembe, hogy tele van bolhákkal. Állatorvos barátnőm szerint egy kétlábon járó élősködő hordozó.
A racionális ellenérvekkel szemben, mégis csak igazi hű védelmezőm. Mindannyiunknak szükségünk varázslatra az élet nyűgjeinek elviseléséhez. Ilyenkor a mesék, legendák világában csodálatos megmártózni. Jó tudni és érezni, hogy borús napokon is van igaz szeretet, amely tüskés páncélba burkolva érkezik. Belenézni a koromfekete szemekbe, amely maga a sötét égbolt. Megérinteni a földszínű, puha kis arcocskát; fuvallathoz hasonlóan súrolni a védelmi zónát. Oly kegy ez, mint maga a teremtett Világegyetem.