A tulipánok színpompás mezőjének hullámzása lélekdonor. Nincs olyan korosztály, akit ne vidítana felhőtlen jókedvre. Egy öreg hölgy, meghatódottan ült a padon. Könnyezett. Jól láttam, amint lelkében és elméjében az egész élete lefutott Csákvár virágos dombocskáján. Kiáradása, szirombontogatása. Virulása; majd pedig a visszavonulása a magság állapotába. Megtörten szorongatta a pici kosárkát és a metszőollót. Kiemelkedett a vidám családok ricsajából, a gyermekek kacajából. Láthatólag megviselte, a döntés súlya vágjon-e le néhány szállat emlékbe. A bőség zavarában, némán sétálgatott fel és alá.
E tavaszi frivol tündérek bóbitái büszkén állták a szelet. Ragyogtak. Látványukkal gyógyítva az Őket csodálók energetikai rendszerét. Megolvasztották a befagyott szíveket, eloszlatták a haragot és dühöt. Ápolták az Élet sebeket. A hölgy arcán ellágyultak a vonások. Átjárta az élet derűje. Megifjodott, a kosárkában gondosan feküdtek egymáson a bimbós karcsú szimbólumai az újrakezdésnek. Még egyszer utójára; visszapillantott majd lehúzta ujjáról a jegy gyűrűjét. Megcsókolta és rediküljébe helyezte.
Ha bármikor megfáradsz, reménytelenné válsz vegyél egy szál tulipánt. Ha megáldott a Jó Isten egy darabka földdel, ültess minél több fajtát. Csak nézd és lénye hatására, sejtjeid táncra perdülnek. Szíved, Lelked megifjodik. Ha most csak egy papír és ceruza áll a rendelkezésedre, borítsd be Tulipánnal. Érezni fogod azonnal a gyógyulást.