Ma látogatást tettem a csend honába a Majki Kamanduli Remeteségbe. Amikor úgy érzem az információs társadalom zaja megsüketít, megbénítja érzékeimet évről-évre tiszteletemet teszem ezen a csodálatos, Szent György vonalra épített Bencés regulákon nyugvó kolostorban. Mindig elámulok a hely időtlen szépségén.
Vándorló lélekként befogadva érzem magam. A felújításoknak hála, ma már teljes szépségében pompázik, a világi és a szent-nemesi életet ötvöző egyedüli műemlék. Az épület világi része az Eszterházy család vadász kúriájaként, csodálatos bálok; politikai összejövetelek; vadászatok és egy kivételes házasság, gyermekek otthonaként szolgált. Istennek szentelt területe a híres grófi családok adományából épült fel, és adott otthont a Kamanduli szerzeteseknek. A kápolnában ülök, a falakat hallgatom. Mesélnek elrabolt, kegyetlen, jogfosztott háborús évekről. Szövőüzemről, bányász családokról, kórházról, iskolásról. Mindazon eseményekről, amelyeket megéltek az itt élők. A 13-as cella grófnőjéről, aki haláláig itt maradt. Szerényen, sorsába beletörődve. A történelem viharos eseményei adnak itt randevút.
Ez a hely egyszerre szent és profán. Felemelően békés, kegyesen befogadó. A némaságban élő szerzetesek imádkoztak a világ sorsának jobbulásáért. Szellemüket kérve én is így teszek. Az idő a csendben nem létezik. Az időtlenségbe a jelenlét által érkezhetünk meg. Néha minden egzisztencialista, moralista kifogás felesleges. Csak az Önmagukban élő Istenhez lehetünk hűek. Felmászom a templomtoronyba, melyet Isten ujjának neveznek, megkongatom. Zengése betölti az eget és a földet. Ahogy megkondítom beleremeg az egész épület. Minden sejtem a harang hangjával terjed a végtelenbe.
Amikor valami emberfelettit fogadunk be, arra nem kellenek szavak. Átjár, meggyógyít. Amikor úgy érzzük a tér, idő fogságába estünk egy történelmi, kulturális épület, kolostor; templom meglátogatása segít. Ha nincs lehetőségünk oda látogatni, nézzünk meg ezen csodálatos a szakrális geometria alapján épített Istennek ajánlott helyekről szóló videót, filmet. Majd csendesedjünk el, vonuljunk vissza a szívünkbe.
Mert a legnagyobb munka, a lélek útján adódik. A szavak sokszor nem alkalmasak érzéseink kifejezésre. Egyedül a jelenlét. Világunk elveszett a látott illúziójába. De a hiány megszólította a tévelygő, arrogáns embert. Azzal az agresszivitással, amellyel Ő élte az életét. Ha van egy perced állj ki a napra, fordítsd arcodat a fény felé. Mondd ki, leteszem a fegyvert. Békében élek magammal és másokkal. Mert Én Ő vagyok.
ÁMEN