„Oly sokan fonták össze ütemesen a beszélt nyelvek szavait. Melyeken át a Világ vágyai, szenvedései zuhannak ránk. Ma a Költészet Világnapján, emlékezzünk Róluk méltán. Poétának csak születni lehet, mert fülébe a Teremtő dúdolja az ütemet. Rímekkel alkot képeket, a vadlóként vágtató képzelet. Leírni az érzést, megvágyni a láthatatlant oly kín melyért élni érdemes.”
A hajnal madárcsicsergésében ringok. A kórus ma különösen élénk, ébredéshez méltó dallamokkal kényeztet. Szimbád a kandúr, aki maga Kacor király az élet császárjaként az ablakból figyeli a természet ébredését. 7 évesen írtam az első versemet. Valahogy ösztönösen jött; mint a könyvmoly létem. Ihletője a szemvizsgálatom diagnózisa volt. Papírra íródott feketén-fehéren, hogy megvakulok. Édesapán tehetetlen dührohamától fejfájást kapott. Anyukám sírt. A látás nélküli életről koromnak megfelelően kevés ismeretem volt. A közlés azonban egy olyan heves ellenállást váltott ki bennem, hogy elhatároztam minden éjszaka zseblámpával fogok olvasni a paplan alatt.
Akkoriban nagyon drága volt egy „maszek” optikus által készített szemüveg. A hordanom kötelező jelmondat, valamint a viselés során fellépő folyamatos hányinger és szédülés okán; eldöntöttem véletlenül elhagyom. Pontos tervet dolgoztam ki, hogyan fogom a minden reggeli, hajnali misén a ministrálást követően a Plébánia kertjében elrejteni. Még sötét volt, hasonlóan madárfüttyös április amikor kilopództam a sekrestyéből és a Babarózsa bokor alá rejtettem. Kicsit szégyelltem magam, sejtettem nem leszek megdicsérve. Reménykedtem, hogy nem lesz a családnak pénze újabb kínzószerkezetre. Szorgalmasan imádkoztam egész nap. Kéz a kézben sétáltunk Babi Mamámmal az enyhén dombos utcákon hazafelé. Az éppen készülő almáspite illata minden érzékszervemet betöltötte. A konyhai hokedlin ülve, a matematika leckébe mélyedtem. Ekkor a számok helyett, egy ismerős belső hang hatására, szavakat írtam a kockás füzetbe.
„Mindenki vak, ha nem a szív mutat utat.”
Mama fölém hajolt, és egy könnycsepp hullott a füzetbe. Elmaszatolva a gondosan tábláról lemásolt számsorokat. Halkan suttogott: Mindig írj Ő Néki és Általa mert ez a szövetségetek alapja, fogadd meg. Elsétáltunk és letérdeltünk a Mária Remetei Templom oltáránál a Szűz előtt. Meggyógyított. Soha többé nem kaptam szemüveget. A Hit és az első költemény ajándékát azonban megkaptam azon a fahéjas almás illatú tavaszi napon.