Miért nehéz kimondani?… Sokszor, ami a szívünket nyomja nagyon nehéz megfogalmazni. Rengeteg időt töltünk vádiratok, felmentő beszédek vagy éppen védő szövegek önmagukban történő felépítésével.
A sors gyakran úgy rendezi, hogy nem teremtődik meg a pillanat az előadáshoz. Mialatt készítjük, ezer halált halunk. A drámaiság tetőpontjára hág. Mindezt az érzést tompa fáradtság, levertség követi. Mert az Egó nem kap fellépési lehetőséget.
Az akarnoki, birtokló részünk könyörtelenül szenved. Sír, zokog. Ilyenkor érdemes csendben figyelni Önmagunkat és a külvilágot. A csend mindig a legnemesebb Tanító. Egy-két szó is Figyelmet Keltő. A higgadtság Elrendező. A mértékletesség és az érintés Megoldás.
Amit nem lehet vagy nem vagyunk képesek akkor és ott, szavakkal megfogalmazni örökre zárva marad.
Így képződnek a titkok, mintázatok, sorsok generációkon keresztül. A mély megértéshez kell a hallás és az elhangzott szó szent misztériuma. Mert a Teremtésben az Ige Testté lesz.