Úgy tanuljuk, hogy az életünknek vannak sorsdöntő pillanatai. Ezek legyakrabban jeles eseményekhez, születéshez; szerelmekhez vagy éppen a gyászhoz kötődnek.
Meghatóak, élesen pengeként marnak belénk. Jellemünket formáló, sorsunkat alakító momentumok. Kiemeljük őket, miközben minden egyes perc a jelenlétben egyformán értékes. Mert minden létezővel való találkozás egy öntőforma. A szabad akarat alapján lehetőségünk van átélni, vagy éppen elszabotálni. Ezért fontos, hogy felismerjük, életünk valamennyi rezdülésében tudatosan, bátran és nyitott szívvel érdemes összeforrni.
Nem létezik Univerzum Teremtőerő nélkül.
Ember lélegzet nélkül.
Lélegzet oxigén nélkül.
Létezés Jelenlét nélkül.
Jelenlét Kételyek nélküli Hit nélkül. Nem magyarázni és bizonyítani, hanem élni kell. Mert az „Él” akár a késé metsző; éles és hideg. A kérdés átérezzük-e annak a felelősségét, hogy az élet és a halál komplementer fogalmak. Színpárok melyek kiemelik a másik Fényét, hogy ragyoghasson. Ha nem lenne a végesség; mi motiválna a változásra? Légy a Napsárga a Kék Égen, ragyogj saját fényedben, mint a Csillagok. Mert a sorskereszted maga a térkép.