A Lélekolvasó naplója – 2026. május 18.

Thétisz könnyeiből a jégkorszakot követően született Balaton öle ezernyi csodát rejt. 260 millió éves Tanúhegyek állnak Őrt felette. Fonyódi magasparton, a híres Szaplonczay sétányon áll Pál Mihály Szélszobra.

E karcsú nőalak a déli parti panoráma egyik jelképe. Gyermekkoromban nagyon irigyeltem, amiért élete minden percét ott töltheti. Ma pedig tisztelem, amiért lágyan táncolva állja az ormon, az elemek harcát. Emlékeztet egy titkos legendára. Mítikus lények párhuzamos világára, akik az egykori Pannon-tenger lakójaként születtek. Csodálatos ősi lényekkel együtt lélegzetükkel táplálják a tó gyógyító vízét. Magas kultúrájú civilizációként a békét élik.

Nyelvük a fraktál geometria, testük éteri. Uralkodójuk a Nap Isten fia, királynőjük a Hold anya felszentelt Papnője. Gyermekeik tündér sellőlányok, fiaik hullámok lovasai. Akkor mesélték el történetüket, és fogadtak be maguk közé amikor hétévesen zokogva könyörögtem a látásomért. A stégen hasaltam, könnycseppjeim bele potyogtak a kristálytiszta vízbe. Megnyílt egy új dimenzió. Ismeretlen lények vettek körbe. Félelem nélkül olvadtam közéjük. Kócsagok álltak őrt, a nádas susogott. Egy óriási hattyú vett hátára és megkezdődött a nagy utazásom.