Forr a Magyar Tenger – Hosszú ideig gyalogoltam, hogy úszni tudjak. A víz sekély volt, forró akár a termálfürdők.
Amikor leúsztam a mélyére, jéghideggé vált. Jin és Jang váltakozott. A Tanú hegyek hívtak, és minden mozdulattal beleolvadtam a selymes víztükörbe. Hattyúkkal és Sirályokkal suhantam, és a forró stégdeszka úgy égetett mint a szerelem. A férfi és nő találkozásában elvesztem. A Napkorong belemerült a kékség hullámaiba. Gyermekként csodáltam a természet harmóniáját. A kertben sárga virágok, és délceg fenyők ölelésében pihentem. A kutyaszív kísért, és hálás voltam a pillanatért. Regények szárnyán szálltam, ismét gyermekként. A Balaton ma két témát feszített fel bennem. Mélység hidege, Felszín langyossága. Mert ez a mai kor tragédiája.