Eszter Emlékére
Felvillanó csillag voltál, lázadó a dekadens világ szabályai ellen. Dupla oroszlánként tűzzel pusztító égést szítottál. Szabadságra vágytál, de elméd kattogásának foglyává lettél. Testeddel táncoltál, egóddal mardostad Isteni Énedet.
Mindent még a játékot is végletekig vittél el. Fent és lent tombolt benned. A harag, hogy létezel démoni világok feszületébe zárt. A szíved rövid életed során, gyermeki hévvel vágyott a szeretetre. Istent félted, távolinak és büntetőnek érezted. Sokszor óhajtottad a halált, mely végül kegyesen hajnalban érkezett.
Csillaghajú tündér barátnőm, remélem most szabadon suhan lelked a Végtelenben. Űrödet kitölteni más nem képes. Nagy tanítónk voltál.
Létezik egy téren és ideákon túli tér, egyszer lelkeink majd ott találkoznak a Végtelenben.
Egy válasz
Emőke!
Fogadd együttérzésemet!
A hatalmát vesztett szó világában szeretett barátnőd lelke bizonyára „szabadon suhan” már.
Szeretettel:Ildi