Fellélegzés – Mindannyian vártunk a ziláló és pulzáló, testünket és lelkünket kizsigerelő hőség után az üdítő (biztos a hidegfront zsigerelt ki?) hideg frontra. Szélre és Esőre. Melyeket Télen gyűlölünk.
Nedvesnek, hidegnek és mélabúsnak tartunk. A depresszió melegágyának. Most azonban Üdvhadseregként hívjuk és imába foglaljuk lényüket. Nehéz próbatételnek tűnik megszokni a természet változásait. Hol vannak a hűvös, verőfényes és záporos tavaszok. A langymeleg nyárkezdetek? Kiégés mindenütt. Szomjazó természet. Ásványok és Gombák; Növények és Állatok. Végül a teremtés koronái Mi Emberek. Valójában Minden Relatív.
Mi a hőség? Hol? Mikor?
Itt vagy Szomáliában? Aszály? Túltermelés? Túlfogyasztás? Napi egy szelet kenyér/fő miatt nem kell terméketlenné tenni vegyszerekkel a Földet. Mert egyetlen megyénk területén állva Bolygónk valamennyi emberi egyede elfér. Arányérzék szükséges és folyamatos lélegzés együtemben a létezéssel, teremtéssel.
Mert a fellélegzés maga a Jelenlét megélésének lehetősége.