SZAVAK EREJÉRŐL – A misztikus az, ami ezen kívül van: Én, Isten, az erkölcs, a vallás, a művészet; erről Wittgenstein a Tractatus befejező mondatában ezt írja: „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.”
A szavak, ahogyan Ludvig Wittgenstein osztrák filozófus is jelezte, csak korlátozott mértékben képesek, a láthatatlannal való tapasztalat esetében képtelenek érzéseink pontos kifejezésére. Wittgenstein korai munkássága során azt állította, hogy nyelvünk semmi másra nem alkalmas, mint a tények leképzésére. Életének második felében, ezt akként módosította, hogy a nyelv nem szűkíthető le csupán a leíró, deskriptív funkcióra. A természetes nyelv nem szorítható definíciók közé, ennek oka, hogy a nyelvünkben, mint az emberi világban mindenütt, a „családi hasonlóság” elve érvényesül: a jelentés.
A nyelvről alkotott híres hasonlat ebben a könyvben a „nyelvjáték”. Ez azt hivatott kifejezni, hogy a nyelv egy társas kommunikációs eszköz, és a szavak jelentése nem definíciók útján, hanem praktikusan a nyelv használatával, az interakcióval alakul ki, és azzal változik. Wittgenstein ezzel a nyelv leíró funkciója helyett a működését, a pragmatikus kérdéseket veszi előtérbe. Ennek értelmében egy szó jelentését a használata határozza meg. Filozófiai problémák pedig akkor keletkeznek, ha „a nyelv szabadságra megy”. A megnevezés a szó és a tárgy közötti különös kapcsolat.
Végső következtetése: a világ a nyelv által ki van mérve, határai logikailag, a ki nem mondható pedig megmutatható. Nos, én még megtoldanám ezt azzal, a szép magyar mondással, hogy nyelvében él a nemzet. A benne élők állapotáról, a beszélt és írott nyelv használata, minősége korjelzés értékű.
Kodály Zoltán így vallott erről: „Kultúrát nem lehet örökölni […] az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.
Egy válasz
Kedves Emőke!
Írásodat olvasva azonnal Dr. Marshall Rosenberg könyve jutott eszembe: A szavak ablakok vagy falak. Pályafutásom során beépítettem tanításait a hétköznapi konfliktushelyzetek feloldására. Mondhatom teljes sikerrel. Az iskolai életben igen változatos lehetőségek adódtak és adódnak ma is az általa javasolt kifejezésmódok megtanulására, segítve ezzel az emberek közötti együttműkő kommunikációt. Világhírű pszichológusként olyan használható módszereket nyújt, amelyek valódi megoldásokhoz vezetnek a nézeteltérések az ellenségeskedések kezelésében de még a saját beszédmódunk megismeréséhez is segítséget ad.Nem hiába volt békeközvetítő.
Üdv.: Ildi